Tata Körmendi Gézát gyászolja

Írta: Szilassi Andrea  1

2015.  január 21-én, életének 86. esztendejében elhunyt Dr. Körmendi Géza nyugalmazott tanár, gimnáziumigazgató, helytörténész.

1929. június 1-én született Tatán iparos szülők gyermekeként. Édesapja úri szabó, édesanyja háztartásbeli volt. Apai ágú nagyapját a híres tatai fazekasok egyik jeles képviselőjeként tartják számon. Egyik interjújában anyai ágú nagyapját is említi, mint akitől a legtöbb tulajdonságot örökölte.

Tanulmányait a református elemiben kezdte, majd a helyi piarista gimnáziumban tanult tovább. Közben Bodmérre költöztek, ahonnan naponta vonatozott és gyalogolt be az iskolába.

1945-ben a háború kényszerű fordulatot hozott életében. 16 évesen leventének, majd önkéntes katonának állt. Kisigmándon szolgált a tábori pékségnél. A háború szele Ausztriába, majd Csehországba is elrepítette. Az amerikai hadsereg fogságába került, akik átadták az oroszoknak. Így jutott el Máramarosszigetre. Szerencsére 18 éven aluli katonaként nem tekintették felelősnek a háborúért és elengedték.

A háború után folytatta középiskolai tanulmányait. 1948-ban sajnálatos módon baleset érte, amikor egy vasúti szerencsétlenség következtében elveszítette fél karját, és egyik lába is maradandóan károsodott.

Piarista tanáraira mindig jó szívvel emlékezett. Elmondása szerint magyarságtudatát, erkölcsét és hazaszeretetét ők alapozták meg. Egyetemre iparos származása miatt akkor még nem vették fel. Első felsőfokú képzését Pécsett végezte a tanárképző főiskolán. Néprajzi és nyelvtudományi érdeklődését egy pécsi tanár, Dr. Temesi Mihály hatásának tulajdonította. Az egyetemet sok évvel később végezte el levelező tagozaton, munka mellett, szintén magyar-történelem szakon. Néprajzi tanulmányokat is folytatott. 1979-ben doktorált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Tatai Gimnázium névtára 1765–2007. című disszertációval.

Első munkahelye 1954-től Tarjánban volt, ahol magyart és történelmet tanított az általános iskolában. Később Tatán kapott állást a gimnáziumban. Kezdeti tanár éveiben egy irodalmi színpadot is alapított, amely országos hírre tett szert. E színpadon kezdte valaha szárnypróbálgatásait Császár Angéla színésznő is. 38 évesen, mindössze két év gimnáziumi tanári munkát követően kinevezték igazgatónak. Vezetése során arra törekedett, hogy szülővárosának legyen egy korszerű, színvonalas gimnáziuma, amelyben ugyanakkor tovább él a piarista értékrend is. 17 éven át irányította a város gimnáziumát, amely a középiskolák országos rangsorában igen előkelő helyet foglalt el ez idő tájt.

Rokkantnyugdíjazását először fájdalommal élte meg, de rövidesen új utakra lépett. Tudományos kutatásba kezdett, majd helytörténeti, néprajzi, nyelvészeti tárgyú írásokat kezdett publikálni.

1976-ban más lokálpatriótákkal együtt megalapította a Tata Baráti Köre szervezetet, amelyet hat éven át elnökként vezetett. Szakmai életútját, emlékművét kitüntetéssel is jutalmazták. Tata Város Zsigmond Király Díjjal ismerte el őt helytörténeti munkáiért, pedagógiai tevékenységéért pedig átvehette a hazai legrangosabb szakmai kitüntetést, az Eötvös József-díjat.

Élete sokszor küzdelmesre sikeredett. Elmondása szerint ötször kellett megtanulnia járni. A felnőttkori események vasúti balesetének és egyéb betegségeinek következményei voltak. Mindazonáltal mindig sikerült talpra állnia, és valami új, tiszteletre méltó ügybe fognia, amit aztán kitartóan végig tudott vinni.

Felesége, Hadnagy Izabella szintén pedagógus, mint ahogyan két gyermeke, Izabella és Noémi is erre a pályára léptek.

2015. január 21-én itt hagyta szeretteit, tisztelőit, de életműve örökké velünk marad. Dr. Körmendi Gézát Tata városa saját halottjának tekinti. Temetése 2015. február 2-án lesz 13 órától a Környei úti temetőben. [1]

1: E cikk 2015. januárjában jelent meg a Kemlib című, online folyóiratban

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás