Trianon centenárium megyénkben. Sajtószemle a megemlékezésekről.

Írta: Márku Mónika

1920. június 4. Franciaország, Versailles, Kis Trianon palota.  Fekete péntek. Gyásznap. Az elveszített első világháborút követően a magyar küldöttség aláírja a trianoni békeszerződést.  Ezzel az akkori Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy 2/3-át. Azóta nincs olyan magyar ember, nem nőtt fel olyan generáció, mely ne emlékezne meg erről a tragédiáról. 100 éve már, hogy nemzetünk bűnhődik, s viseli ezt a súlyos (lelki) terhet. A sebek bár lehet hogy azóta begyógyultak, de a hegek örökké megmaradnak.

2010. óta Nemzeti Összetartozás Napjaként emlékezünk meg az eseményekről határainkon innen és túl. Az idén immár századszor elevenedik meg múltunk fekete foltja, nemzetünk gyásznapja. Az évfordulóról megyénk települései is méltóképpen megemlékeztek. Harangok zúgtak, gyertyák és fáklyák égtek, emlékművek készültek. “Trianon centenárium megyénkben. Sajtószemle a megemlékezésekről.” bővebben

A zsidó kultúra és vallásgyakorlat tárgyai a Tatabányai Múzeumban

Írta: Altdorferné Pál Gabriella  [1]

„…כל העולם כולו גשר צר מאוד –
Az egész világ egy nagyon keskeny híd… “

2018-ban a Tatabányai Múzeum a Tavaszi fesztivál alkalmából nyitotta meg a fenti címmel új időszaki kiállítását, mely a hagyományos zsidó kultúra néhány elemét kívánja bemutatni.

Egy kis történelem: A zsidóság Kárpát-medencei jelenlétére már a honfoglalást megelőző időkből vannak adataink (a római kortól), ahogy a zsidó vallás gyakorlására is a Kazár birodalomban élő, 8. századi magyarságnál. A források alapján a 9-10. századtól itt élő zsidó közösségeknek – más népekkel és vallásokkal együtt –, István király törvényeiben jogegyenlőséget biztosított. A középkorban hol üldözték, hol elfogadták jelenlétüket. Kereskedelemmel, pénzügyletekkel foglalkoztak, ekkor alakultak ki Budán, Esztergomban, Sopronban, Tatán és Óbudán az első hitközségek. “A zsidó kultúra és vallásgyakorlat tárgyai a Tatabányai Múzeumban” bővebben

A magyar-török kulturális kapcsolatokról a tatai Patara kapcsán

Írta: Bartók Gertud

Az oszmán hódítás korszakát idéző hagyományőrzés az 1990-es évek közepén kezdődött Magyarországon Egerben és más olyan várakban, amelyek a török hódítók elleni sikerek helyszínei voltak. Így a nemzeti büszkeség jegyében csak magyar viseletben parádéztak a lelkes fiatalok. Az idő múlásával azonban nemcsak a viseletek lettek egyre díszesebbek és korhűbbek, hanem a csatajelenetek is. Ágyúk, puskák dörögtek, és mind többen éreztük úgy, hogy nem elég, ha a magyar hajdú kicseréli a fejfedőjét török turbánra vagy janicsár-kecsére. Az igazi török pasák mellé igazi török katonáknak kell állnia. Hiába hasonlítanak a viseletek egymásra, mégsem ugyanazok. Megkezdődött a kutatás, a csapatok történész tagjai, hivatásosok és műkedvelők egyaránt hatalmas energiával vetették bele magukat az oszmán viseletek, használati tárgyak, fegyverek világába. Néhány éve pedig megjelentek azok a csapatok is, amelyek csak az oszmán világot mutatják be. “A magyar-török kulturális kapcsolatokról a tatai Patara kapcsán” bővebben