Motil László (1933-2020)

Írta: Márku Mónika

Szűkebb hazánk május 16-án pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Életének 87. évében elhunyt Motil László helytörténész, Tardos díszpolgára. Laci bácsi 1933. május 27-én született Tardoson szegény családban. Szinte egész életét a faluban töltötte. Általános iskolai tanulmányait követően a tatai Eötvös József Gimnázium diákja lett. Családi okok miatt azonban másfél év után ott kellett hagynia a tatai iskolát, s 1952-től Győrben tanult géplakatos szakmát. A kötelező katonai szolgálat után 1957-től 1986-ig szakmájában dolgozott. Munka mellett elvégezte az esztergomi Hell József Bányagép és Villamossági Szakközépiskola technikus képzését. Egészségügyi okokból 1986-ban lenyugdíjazták. Ekkortól kezdett foglalkozni szülőfalujának helytörténeti kutatásával. Érdeklődési köre igen sokrétű volt. Publikált sporttörténeti, bányatörténeti, településtörténeti és önéletrajzi munkákat is. Életével, munkásságával örök nyomott hagyott maga után, mely sohasem merül feledésbe. “Motil László (1933-2020)” bővebben

Emlékezés Padányi Lajosra (1939-2014)

Kiemelt kép: Padányi Lajos


Írta: Dr. Horváth Géza

Lajossal szakmailag kerültem kapcsolatba, amikor az 1996. és 2000. évi évfordulók kapcsán összefoglaló tanulmányt készítettem a megyében, ebben az időszakban megjelent helytörténeti-honismereti munkákról. Így olvastam el „hivatalból” Nyergesújfalu monográfiáját is, amit az említett könyvek között apróbb szerkezeti kifogásolni valóim ellenére is az egyik legjobbnak találtam. Személyesen ezt az értékelést követően ismerkedtünk meg. A Lábatlani-nyergesi helytörténeti kerekasztal egyik találkozója alkalmával. precíz, nagy tudású kollégát ismertem meg benne, aki tanári módon magyarázott és világított meg helyi eseményeket, történéseket. Megszállottként  kereste és gyűjtötte  az emlékeket, amit tovább adhatott, bízva abban, hogy másoknak is örömet szerez vele. Lajos ilyen – megdöbbentő leírni – volt. “Emlékezés Padányi Lajosra (1939-2014)” bővebben

Gyüszi László (1929-2019) halálára

Írta: dr. Horváth Géza. Fotók: Szilassi Andrea

Idősebb Gyüszi Lászlóról a fotó 2011. december 7-én készült tatabányai könyvbemutatóján

Sokat próbált, nem ”csak” békeviselt, történelmi idők tanúja, és lehetne sorolni a jelzőket ama generáció egyre fogyatkozó tagjaira, amelyhez ő is tartozott.

Többgyermekes vidéki, szegény család tagja, aki 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége révén tanulhatott. Az ottani és önképzése révén megszerzett ismereteket tanári hivatása által közvetítette generációk számára. Ez volt élete hivatása. Mellette fontosnak tartotta, hogy a tudomány művelésével, helytörténettel is foglalkozzon. Hézagpótló tudományos, egyúttal olvasmányos helytörténeti – honismereti tárgyú könyveket, tanulmányokat, cikkeket írt. Ezzel a mindenkori megyei helytörténet kutatásának és írásának is jelentős egyénisége – nehéz ezt leírni – volt. “Gyüszi László (1929-2019) halálára” bővebben

Tata Körmendi Gézát gyászolja

Írta: Szilassi Andrea  1

2015.  január 21-én, életének 86. esztendejében elhunyt Dr. Körmendi Géza nyugalmazott tanár, gimnáziumigazgató, helytörténész.

1929. június 1-én született Tatán iparos szülők gyermekeként. Édesapja úri szabó, édesanyja háztartásbeli volt. Apai ágú nagyapját a híres tatai fazekasok egyik jeles képviselőjeként tartják számon. Egyik interjújában anyai ágú nagyapját is említi, mint akitől a legtöbb tulajdonságot örökölte. “Tata Körmendi Gézát gyászolja” bővebben

Minőség, hűség, teljesítmény – Emlékezés Kovács Lajosra

Írta: Dankó József [1]

Nem véletlenül fordult a figyelme a magyar pedagógiát Apáczai és Comenius nyomán újra sorskérdésként kezelő Zsolnai József életműve felé. A nevelésügyet a „tudomány egészében” értelmezni kívánó Zsolnai programját akkor kezdte bevezetni iskolájában, amikor már túl volt az esztergomi táborsorozaton, amelynek során gyerekekkel feldolgozta és megjelentette Esztergom szinte teljes történetét. Akkor már többkötetes, neves íróként megjelent egy gyerekekkel készített interjúja az egyik Zsolnai-féle tankönyvben. Vezetése alatt került a tantervbe a Zrínyi iskolában a „gyakorlatközeli pedagógia” programja, és annak egyik fontos eleme a „Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája”. Irányításával és mentori példájával az ország egyik legsikeresebb iskolájává vált a dorogi a tudománypedagógia minőségi művelése terén. Kovács Lajos pedig egyértelműen a mozgalom legtöbb sikert felmutatni tudó tagja lett. Ez volt pedagógiai munkásságának Zsolnaival egybecsengő lényege: sikeres tehetség-kiválasztás, és valódi teljesítményre ösztönzés, élethosszig tartó készségek, kompetenciák fejlesztése. Az egyik ÉKP-s értekezlet szünetében átadta az általa szerkesztett egyik kötetét a „Dorogi értékek nyomában” című csak gyerekírásokat tartalmazó kötetét. Zsolnai így köszönte meg: „Tudod, könyvállványomon minden ÉKP-s iskolának van egy polca. A tietek a leghosszabb.”  “Minőség, hűség, teljesítmény – Emlékezés Kovács Lajosra” bővebben

Dr. Csiffáry Nándor emlékére

Írta: Dankó József [1]

Vannak az életben nagyon nehéz pillanatok. Nagyon nehéz végső búcsút venni volt tanárunktól. Nagyon nehéz búcsúzni közösségteremtő vezetőnktől. Nagyon nehéz elengedni végleg jó barátunkat. Nagyon nehéz elbúcsúzni számunkra szép és fontos életművet alkotó társunktól. Még nehezebb, ha akitől búcsúzunk, egy személyben jelentette mindezt. Dr. Csiffáry Nándor ilyen személyiség volt.

Dr. Csiffáry Nándor

“Dr. Csiffáry Nándor emlékére” bővebben