Minőség, hűség, teljesítmény – Emlékezés Kovács Lajosra

Írta: Dankó József [1]

Nem véletlenül fordult a figyelme a magyar pedagógiát Apáczai és Comenius nyomán újra sorskérdésként kezelő Zsolnai József életműve felé. A nevelésügyet a „tudomány egészében” értelmezni kívánó Zsolnai programját akkor kezdte bevezetni iskolájában, amikor már túl volt az esztergomi táborsorozaton, amelynek során gyerekekkel feldolgozta és megjelentette Esztergom szinte teljes történetét. Akkor már többkötetes, neves íróként megjelent egy gyerekekkel készített interjúja az egyik Zsolnai-féle tankönyvben. Vezetése alatt került a tantervbe a Zrínyi iskolában a „gyakorlatközeli pedagógia” programja, és annak egyik fontos eleme a „Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája”. Irányításával és mentori példájával az ország egyik legsikeresebb iskolájává vált a dorogi a tudománypedagógia minőségi művelése terén. Kovács Lajos pedig egyértelműen a mozgalom legtöbb sikert felmutatni tudó tagja lett. Ez volt pedagógiai munkásságának Zsolnaival egybecsengő lényege: sikeres tehetség-kiválasztás, és valódi teljesítményre ösztönzés, élethosszig tartó készségek, kompetenciák fejlesztése. Az egyik ÉKP-s értekezlet szünetében átadta az általa szerkesztett egyik kötetét a „Dorogi értékek nyomában” című csak gyerekírásokat tartalmazó kötetét. Zsolnai így köszönte meg: „Tudod, könyvállványomon minden ÉKP-s iskolának van egy polca. A tietek a leghosszabb.”  “Minőség, hűség, teljesítmény – Emlékezés Kovács Lajosra” bővebben

Dr. Csiffáry Nándor emlékére

Írta: Dankó József [1]

Vannak az életben nagyon nehéz pillanatok. Nagyon nehéz végső búcsút venni volt tanárunktól. Nagyon nehéz búcsúzni közösségteremtő vezetőnktől. Nagyon nehéz elengedni végleg jó barátunkat. Nagyon nehéz elbúcsúzni számunkra szép és fontos életművet alkotó társunktól. Még nehezebb, ha akitől búcsúzunk, egy személyben jelentette mindezt. Dr. Csiffáry Nándor ilyen személyiség volt.

Dr. Csiffáry Nándor

“Dr. Csiffáry Nándor emlékére” bővebben

A Dorogi Füzetektől a gyermekkutatók helytörténeti könyvsorozatáig

Írta: Kovács Lajos  [1]

A mai Dorog a XX. század szülötte, fél évszázados kihordási idejét az 1850-es évektől számíthatjuk. A szén nélkül bizonyára másképpen történt volna minden. De a fekete gyémánt itt lapult a föld alatt, és elkezdte csalogatni illatával, melegével, földtörténeti legendáriumával Közép-Európa jobb sorsban reménykedő tanult és tanulatlan nemzedékeit. Jövevények és vándorok telepedtek meg, vagy álltak tovább, de mindig több utcát, sokszínűbb kultúrát és tisztuló nyelvi Bábelt teremtve a Pilis és Gerecse hegykoszorúi alá. A korábbi zárt világot, az őshonos sváb földművesek homogén kultúráját „kikezdte” a befogadásra inspiráló – iparosodó – jövőkép. És lett „falu” és „kolónia”. Határvonalként egy vasúti sínpár vágta ketté a földművesek és bányamunkások lakhelyét, ami kezdetben ettől még falucska maradt, de semmi sem állíthatta meg a nagyközséggé fejlődésben, a kisvárossá emelkedés büszkeségében sem. “A Dorogi Füzetektől a gyermekkutatók helytörténeti könyvsorozatáig” bővebben