A Dorogi Füzetektől a gyermekkutatók helytörténeti könyvsorozatáig

Írta: Kovács Lajos  [1]

A mai Dorog a XX. század szülötte, fél évszázados kihordási idejét az 1850-es évektől számíthatjuk. A szén nélkül bizonyára másképpen történt volna minden. De a fekete gyémánt itt lapult a föld alatt, és elkezdte csalogatni illatával, melegével, földtörténeti legendáriumával Közép-Európa jobb sorsban reménykedő tanult és tanulatlan nemzedékeit. Jövevények és vándorok telepedtek meg, vagy álltak tovább, de mindig több utcát, sokszínűbb kultúrát és tisztuló nyelvi Bábelt teremtve a Pilis és Gerecse hegykoszorúi alá. A korábbi zárt világot, az őshonos sváb földművesek homogén kultúráját „kikezdte” a befogadásra inspiráló – iparosodó – jövőkép. És lett „falu” és „kolónia”. Határvonalként egy vasúti sínpár vágta ketté a földművesek és bányamunkások lakhelyét, ami kezdetben ettől még falucska maradt, de semmi sem állíthatta meg a nagyközséggé fejlődésben, a kisvárossá emelkedés büszkeségében sem. “A Dorogi Füzetektől a gyermekkutatók helytörténeti könyvsorozatáig” bővebben