Írta: Dankó József [1]
Vannak az életben nagyon nehéz pillanatok. Nagyon nehéz végső búcsút venni volt tanárunktól. Nagyon nehéz búcsúzni közösségteremtő vezetőnktől. Nagyon nehéz elengedni végleg jó barátunkat. Nagyon nehéz elbúcsúzni számunkra szép és fontos életművet alkotó társunktól. Még nehezebb, ha akitől búcsúzunk, egy személyben jelentette mindezt. Dr. Csiffáry Nándor ilyen személyiség volt.
Pályafutása legnagyobb részét a pedagógus hivatás gyakorlása adta, mégpedig a pályáját egyfajta vonzó értelmiségi küldetésként felfogva. Tanítóképzős hallgatóit azzal a határozott empátiával nevelte a pályára, ami a legjobb útravalót jelentette. Mindig rendkívül közvetlen volt tanítványaival, tisztelte tehetségüket, véleményüket. Rendkívüli műveltségével minden témában otthon volt. Legendássá váltak azok a reggeli buszutazások, amelyek során hallgatóit, tanár kollégáit folyamatosan szóval tartotta, kíváncsian hallgatta hozzászólásaikat mindenről, ami aktuális volt. Tőle tanulhattuk meg, milyen fontos a pályán a tanítványok világának megismerése, azoknak a témaköröknek a megismerése, amelyekkel a fiatalok foglalkoznak. Ilyen tudatos és őszinte érdeklődést a fiatalok világa iránt csak az idősödő írónál, Déry Tibornál tapasztalhattunk.
Az értelmiségi típusok közül nem csupán csak az elemző, hanem a dönteni is tudó, feladatokat bátran vállaló, közösségét szolgáló típusnak volt nagyszerű példája. Amikor a rendszerváltás előjeleként új közösségek jöhettek létre, alapító tagja, majd elnöke lett Dorog Város Barátai Egyesületének. Egyenes folytatása volt pedagógus pályájának az újonnan vállalt feladat. Ugyanaz az empatikus határozottság jellemezte munkáját. Minden jó ügyet támogatott, magát mindig a háttérben tartva egy kicsit. Sokszor idéztük kifejező gondolatát, amit a szépen gyarapodó „Dorogi füzetek” kiadása kapcsán többször mondott: „Ha semmi mást nem csináltunk volna, csak a füzeteket adjuk ki, már akkor is sokat tettünk volna”. Pedig sok minden mást is tett az egyesület. Csiffáry Nándor kiegyensúlyozó, értékek mentén gondolkodó elnöksége minden nehézségen átsegítette a szervezetet. Nagy szerepe van abban, hogy közösségépítő példája nyomán az Egyesület közel három évtizede működik, és vállalt feladatait igyekszik teljesíteni.
Dr. Csiffáry Nándor példát mutatott alkotó emberként is. Olyan helytörténeti életművet hozott létre, amely megkerülhetetlen a későbbi kutatók számára. Megírta Dorog két világháború alatti történetét, közölte a II. világháború alatti emlékiratait. Összeállította egyesületének első krónikáját a tízéves évforduló alkalmából. Nem zárkózott el olyan apróbb közlésektől sem, amik a helyismeret szempontjából hézagpótló adalékok: bemutatta a Spóner Mozit vagy egy kallódó jegyzőkönyvnek is nyomába eredt. És megjelent doktori disszertációja is a sorozat 22. darabjaként a „Dorogi füzetek” addigi legvaskosabb köteteként. A közel kétszázötven oldalas dolgozat elmélyült kutatások nagyszerű összegzése, a tudományos dolgozat minden követelményének megfelel. A nagy ívű munka rendkívül szerény címe pontosan jellemzi alkotóját: „A dorogi barnakőszén-medence iparföldrajzi vázlata”. Szerkesztője volt a Dorogi lexikon első, valamint második, javított kiadásának is. Nemcsak értékeket teremtett, hanem felajánlásokkal is támogatta szűkebb és tágabb közösségét. Egy gondosan összegyűjtött és könyvtárilag is feltárt könyvsorozatot is felajánlott erdélyi testvértelepülésünk, Felsőboldogfalva könyvtárának. Sváb bútorokkal is gazdagította múzeumunkat.
Dr. Csiffáry Nándor családja is szinte szellemi műhelyként működött. Már az 1971-ben megjelent „Dorogról a dorogiaknak” című kötetben Budayné Mosonyi Klára a dorogi alkotó értelmiséget bemutató körképét a Csiffáry házaspárral kezdi. Bemutatja mindkettőjük kutatásait, amelyeknek eredményei a „Dorogi füzetek” becses darabjai. Fiuk, Csiffáry Tamás – követve édesapja útját – a Tanítóképző Főiskola tanára lett. Rendkívül szerteágazó publikációs tevékenységének is kiemelkedő darabja Évgyűrűk című könyve. Kovács Lajos nekrológjában így ír a kötetről: „Fiával közösen alkotta meg a család szociográfiai évgyűrűinek metszetét, egy kötetnyi párbeszédben megörökítve nemzedékek egymásra épülő sorsát, újra átélve és szerény jelzőkkel illetve az életpálya döntéseit, eredményeit.” Menye kiváló muzeológus, rendszeresen publikáló szakember.
Dr. Csiffáry Nándor 1925. október 14-én született Dorogon. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Rövid mosonmagyaróvári főiskolai kitérő után – az akkori nevén – Pázmány Péter Egyetemre iratkozott be. 1950-ben vehette át történelem-földrajz szakos diplomáját. Az 1950-51-es tanévben az Állami Balett Intézetben tanított. 1951-től 1954-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajz Intézetében dolgozott. Ezalatt az idő alatt teljesítette katonai szolgálatát. 1953 áprilisától 15 hónapig a Felsőoktatási Minisztérium munkatársa volt. 1954-től nyugdíjazásáig az esztergomi Tanítóképző Intézetben tanított. 1955-ben vette feleségül Vieder Katalint, 1958-ban született fiuk, Tamás. 1988-ban már nyugdíjasként részt vett Dorog Város Barátai Egyesületének megalapításában, amelynek első elnöke is volt, 2010-ben, 22 évi szolgálat után kérte felmentését. Munkásságát a szervezet tiszteletbeli örökös elnöki címmel ismerte el. Kétszer is megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet (1966., 1970.; a Kiváló Munkáért elismerést (1987); valamint a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést (1984).
Nagyon jól ragadja meg Pilinszky János a tehetség utólagos természetességét: „A tehetségben éppen az a szép, hogy él, hogy kiszámíthatatlan, meglepő. Hogy utólag úgy evidens, akár egy kör, de előre mégis tökéletesen megjósolhatatlan” . Dr. Csiffáry Nándor lezárult, megküzdött életpályájához is illik ez a gondolat: tehetsége teljes körűen bontakozott ki. Ezt ismerte el szülővárosa is a Dorogiak Dorogért Alapítvány elismerő oklevelével, a város Pro Urbe díjával. Életművét és emberi példáját megőrizzük, és ajánljuk a következő generációk számára. Dorog városa és Baráti Egyesülete nevében búcsúzunk: Nyugodj békében, Nándi bácsi!
[1] A cikk szerzője Dorog közoktatási szakterületen tevékenykedő, társadalmi megbízatású alpolgármestere
Megjelent a Kemlib 2017. 3-4. számának 33-34. oldalán