Írta: Bartók Gertud
Az oszmán hódítás korszakát idéző hagyományőrzés az 1990-es évek közepén kezdődött Magyarországon Egerben és más olyan várakban, amelyek a török hódítók elleni sikerek helyszínei voltak. Így a nemzeti büszkeség jegyében csak magyar viseletben parádéztak a lelkes fiatalok. Az idő múlásával azonban nemcsak a viseletek lettek egyre díszesebbek és korhűbbek, hanem a csatajelenetek is. Ágyúk, puskák dörögtek, és mind többen éreztük úgy, hogy nem elég, ha a magyar hajdú kicseréli a fejfedőjét török turbánra vagy janicsár-kecsére. Az igazi török pasák mellé igazi török katonáknak kell állnia. Hiába hasonlítanak a viseletek egymásra, mégsem ugyanazok. Megkezdődött a kutatás, a csapatok történész tagjai, hivatásosok és műkedvelők egyaránt hatalmas energiával vetették bele magukat az oszmán viseletek, használati tárgyak, fegyverek világába. Néhány éve pedig megjelentek azok a csapatok is, amelyek csak az oszmán világot mutatják be.
Kiemelt kép: Harcosok. A képen Veres Gábor térdel, mögötte
Mészáros Zsolt látható. Fotó: Báthori Tamás.
Hogyan talált egymásra a Török Köztársaság és a magyarországi oszmán hagyományőrzők? Azért is érdekes kérdés ez, mert meglepő módon Törökországban nincs hagyományőrzés. Néptáncos csoportok vannak ugyan, de történelmi hagyományőrzés − különösen az oszmán korral kapcsolatban − nincsen. Ezért akár török turistával, akár török diplomatával, üzletemberrel találkozol, hihetetlen lelkesedéssel fordul feléd, és rengeteg kapcsolat született már a véletlen útján is.
A magyar egyetemek oszmanológus kutatói is felkarolták a török hagyományőrzés ügyét. Szakmai segítségük mellett törökországi és közel-keleti tudományos és művészeti kapcsolataikból is profitálhattunk.
Magyarországgal, a magyarországi törökök és Törökország kapcsolataival foglalkozik a Köprü – Híd című folyóirat. Főszerkesztője, Mehmet Başaran a média részéről karolta fel a hagyományőrzők ügyét.
A kifejezetten katonai csapatok, mint például a Tata Várának Seymenjei mellett a kulturális képet bemutató csapatok is megjelentek, például a Hungari Dzsebedzsi Egyesület. Ez az egyesület Egerben alakult, feladatának elsősorban a mindennapi élet bemutatását tekinti, illetve ez az egyesület kezdte el a magyarországi oszmán hódoltság korszakának apropóján egy olyan tudományos konferenciasorozat megszervezését, amely már harmadik alkalommal kerül megrendezésre ebben az évben. A konferenciákon a hadászattól a politikáig, a viselettörténettől a gyógyászatig számos témában hallgathatott előadásokat a közönség. A konferenciákat a magyar és a török iszlám közösség is támogatta, felismerve annak a jelentőségét, hogy ezeken az előadásokon közelebb lehet hozni azt a világot a magyarokhoz, ami valaha a történelmük részét képezte. Ma még sajnos sok a félreértés, a félelem ezzel kapcsolatban.
A Magyar-Török Baráti Társaság is támogatja a hagyományőrzés ügyét. Egri tagozatának elnöke, M. Soós Tamás orientalista tudós a konferenciák egyik előadója, akinek szakmai tanácsai felbecsülhetetlenek számunkra. Muzulmán hitű emberként a vallási élet és a moszlim mindennapok jó ismerőjeként tud tanácsot adni a programok, bemutatók megszervezéséhez.
A hagyományőrző csapatok munkájának összehangolására, a viseletek, tábori felszerelések, fegyverek korhűségének biztosítására alapította meg a Hungari Dzsebedzsi Egyesület az Oszmán Szemináriumot, amelyben neves turkológusok segítik a csapatok munkáját. A szeminárium évente kétszer ül össze, a helyszínt a budapesti Yunus Emre Enstitüsü, a török kulturális intézet biztosítja, ahol kiváló könyvtár is a rendelkezésünkre áll. A szeminárium célja, hogy a csapatok számára a csobánci magyar viseleti mustrához hasonlóan az oszmán csapatok számára is évenkénti bemutatkozási és megmérettetési lehetőséget biztosítson.
A hagyományőrző csapatok nemcsak a nagy végvári rendezvényeken, hanem kisebb eseményeken is szívesen részt vesznek, sőt iskolákban felkérésre rendhagyó történelemórákat is tartanak. Ott voltak például az Egri Török Pasa sátrában a ciprusi Török Napon, Evlia Cselebi szobrának felavatásán és különféle múzeumi programokon.
Cselebi utazásairól 10 kötetet jelentetett meg az 1680-as években. A 6. könyv magyarországi élményeiről, tapasztalatairól számol be.
Megjelent a Kemlib 2015. évi 7-8. számának 43-44. oldalán