Írta: Márku Mónika
A szovjetek által elhurcolt és 1945 januárjában Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt polgári áldozatok emlékezete
A könyv szerzői: Dr. Schmidtmayer Richárd régész, történész, a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatója és Nemes János, a Tatai Televízió nyugalmazott műszaki vezetője, a Szomódi Helytörténeti Egyesület elnöke. A kiadvány Tata Város Önkormányzata gondozásában jelent meg 2019. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Előszavában Michl József Tata polgármestere írta le, hogy mennyire más az, amikor bármilyen katasztrófát – legyen az polgárháború, világháború, forradalom, szabadságharc, diktatúra, deportálás vagy kitelepítés – élőszóban túlélőktől, szemtanúktól hallani, mint a (történelem) könyvek lapjain olvasni.
Tatát és környékét is súlyosan érintette a második világháború, (A doni ütközetre például ezren indultak innen, s hetvennél alig többen tértek csak haza.) és a háború alatti/utáni események ( a szovjet katonák rémtettei, a nők megerőszakolásai, molesztálásai, a málenkij robot, a kivégzések, stb.) Ezt követően az ország szovjet megszállása, a kommunista rendszer, mely csendre kényszerítette a szörnyűségeket átélőket/túlélőket és azok családjait.
A polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik bármilyen formában is hozzájárultak a kiadvány létrehozásához akár élőszóban visszaemlékezve, akár dokumentumokat, fényképeket bocsátva a szerzők rendelkezésére.
Külön köszönetet mondott Bakonyi Dezső egykori szomódi református lelkésznek, aki az események át- és túlélőjeként járult hozzá nemcsak ennek a kiadványnak az elkészültéhez, hanem az egész borzalmas történet napvilágra kerüléséhez, az áldozatokra emlékező kopjafa felállításához. Dr. Schmidtmayer Richárd múzeum igazgatónak és Nemes János egyesületi elnöknek több éves kutatómunkájukért és a szakmai segítségnyújtásért.
Az előszót követően dr. Schmidtmayer Richárd nyújt egy rövid történelmi áttekintést 1944-45 fordulójáról, a Margit-vonaltól északra zajló harci eseményekről. Külön kiemelve természetesen a megyében történt eseményeket, a sikertelen Konrád hadműveleteket (Konrád I., II., III.). A háborúval együtt járó légi- és szárazföldi akna- és bombatámadásoknak legkevesebb 10 tatai áldozata volt. A harcok súlyosságát mutatta, hogy kijárási tilalom volt érvényben a térségben este 8 és reggel 4 között. Mindezeken túl pedig a polgári lakosságot állandó félelemben tartották a szovjet katonai atrocitások, a civil férfiak elhurcolása, védelmi sáncok, árkok ásásához, halottak szállításához és temetéséhez való kirendelésük, majd pedig kegyetlen kivégzésük.
Ezt követően Nemes János a 2014. január 4-én, a Dunaszentmiklós feletti hegyekben felállított kettős kereszt, és az 1996-ban Bakonyi Dezső református lelkész által, a szomódi temetőben felállított kopjafáról beszél, mely emlékművek a szovjet katonák által 1945. január 4-én agyonlőtt 26 környékbeli polgárnak állítanak emléket. Azoknak a férfiaknak, akiket tankcsapdák és árokrendszerek építéséhez gyűjtöttek össze a szovjetek, majd pedig a Dunaszentmiklós feletti hegyen agyonlőtték őket.
Itt olvashatunk a Szomódi Helytörténeti és Történelmi Hagyományőrző Közhasznú Egyesület megalakulásának (2010. szeptember 13.) történetéről is, melyek voltak azok az előzmények, melyek életre hívták az egyesület létrehozását. Az egyesület történetéről lásd a bővebb cikket a KemLib 6. évf. 11/12. számának (2016. november-december) 38-41. oldalán Bemutatkozik a Szomódi Helytörténeti és Történelmi Hagyományőrző Közhasznú Egyesület címmel.
A dokumentum következő oldalain olvashatjuk Gleichauf Endre szomódi kocsmáros; Pete László, az áldozat Pete László unokaöccsének; Vörös Sándorné, Deli József családtagjának; Herczog János; Bakonyi Dezső egykori szomódi református lelkész; Hohl Géza és Fesszer József visszaemlékezéseit a történtekre.
Ebből a fejezetből tudhatjuk meg azt is, hogy az egyesület az áldozatok és a helyi események felkutatására tett addigi munkája még a Magyar Televízió Matthaeidesz Kornél által vezetett magyar katonai sírokról szóló műsorsorozatának is felkeltette az érdeklődését. Ennek lett az eredménye, hogy 2012. január 7-én Szomódra érkezett forgatni a tévéstáb. A forgatócsoport bejutott a katolikus plébániára is, ahol Pozsgay Csaba plébános halotti anyakönyvi kivonatokat is mutatott az áldozatokról.
A személyes visszaemlékezések és a tévéstáb forgatása után Nemes János a Süttői Erdészet munkatársaival együttműködve a vérengzés helyszínét újra felkeresték, s emléktáblát helyeztek el, melyet Ipach Róbert tatai kőfaragó készített.
2014. január 4-én pedig az emléktábla után felavatták a kettős keresztet is. Az avató ünnepségen Bakonyi Zsuzsanna (Bakonyi Dezső lánya) és Michl József mondtak beszédet. Az eseményen politikusok, az erdőgazdaság képviselői, az áldozatok hozzátartozói és helyi lakosok is részt vettek. Az emlékkeresztet a református egyház nevében Csákai László lelkipásztor, a katolikus egyház nevében pedig Smudla Tamás plébános szentelte fel. Az ünnepség koszorúzásokkal és vándorkiállítással ért véget.
Ettől kezdve minden év január elején központi megemlékezést tart a Szomódi Helytörténeti Egyesület és a tatai önkormányzat a helyszíneken. Évről-évre kerülnek elő újabb, eddig ismeretlen dokumentumok, korabeli fényképek és személyes történetek is a tragédiáról.
Epilógusként egy levelet találunk, melyet Tamási Lászlóné Wass Zsuzsanna, Wass Mihály áldozat lánya írt Michl József polgármester úrnak az események felkutatását, a megemlékezések megtartását és az áldozatok emlékének méltó őrzését megköszönve.
A könyv Mellékletek fejezetében olvashatjuk Matthaeidesz Konrád gondolatait a tatai forgatásról; Szimicsek László erdészeti igazgató gondolatait az emlékkereszt felállításáról; Ilja Markin A Duna partján című regényének egy részletét; Bartha István: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül” címmel a tatai m. kir. postafelügyelő jelentését Tata község kiürítéséről, az oroszok általi részleges megszállásról, valamint az életkörülményekről és veszteségekről (1945. január 20-25.); Dobroszláv József: Visszaemlékezés a II. világháború Tatán átélt utolsó hónapjaira (1944 őszétől – 1945 tavaszáig); Hámori Józsefné született Fogarasi Rózsa és Fogarasi József visszaemlékezéseit; Dr. Kis Tiborné, a Tatai Helytörténeti Egyesület elnökének feljegyzéseit nagybátyja, P. Hartványi János kapucinus házfőnök iratainak alapján.
A kiadványt fényképek sora zárja az áldozatok családi archívumából és sírhelyéről, valamint a 2014. január 4-iki emlékkereszt avatásának eseményéről.
A könyv teljes szöveggel letölthető pdf formátumban a következő linken: https://tata.hu/system/files/Jegbefagyott%20sikoly.pdf
A cikk megjelent a Kemlib 2019. 1-2-3. számának 51-53. oldalán.