Írta: Dr. Horváth Géza
A helytörténészek, történészek között szép számmal találhatók megszállott, fanatikus kutatók, témájukat „100%-nál is mélyebben ismerők”, akik hosszú évek munkájával mondanak érdemlegeset választott területükről. Olyanok már kevesebben akadnak, akik az írott források teljes hiányában állnak neki egy-egy terület kutatásának, feltárásának. Az ilyen óriási kihívást vállalók közé tartozik B. Stenge Csaba is. A repülés és a pilóták iránti tisztelete inspirálta a szerzőt arra, hogy történelmi emlékezetünk eme fehér foltját eltüntesse.
Pozsgay Gyula számítógépes grafikája, készült a szerző útmutatásai alapján. A borítón Molnár László hadnagy 22. igazolt légi győzelmét aratja 1944. július 26-án osztrák légtérben, a 14. FG egyik Lightning-je felett.
A magyar légierők történetét 1945. és a rendszerváltás között nem kutatták. Ideológiai és politikai okokból működött az ”elfelejttetés”. Ezen időszakban és ezt követően is többféle vélemény alakult ki Magyarország II. világháborús szerepéről. Később a források teljes hiányában nem foglakoztak a témával, így szinte a semmiből kellett történelmet írnia B. Stenge Csabának (1975- ). A hadtörténész − levéltáros 2011 óta a Tatabányai Városi Levéltár igazgatója is egyben. 18 évesen kezdte el, és 23 évig kutatta a könyv alcímében szereplő „magyar királyi honvéd légierők” második világháborús hadműveleteit, személyi állományát. A mű 34 vadászpilóta és további 4 felderítő és nehézbombázó pilóta katonai és emberi pályájáról, életéről közöl igen részletes adatokat; igyekszik átfogni a légierő teljes spektrumát. Most, hogy ezeket a biográfiákat olvashatjuk, látható igazán, milyen hatalmas munka volt ezt elvégezni. Hazai és külföldi levéltárakból, német, angol, orosz és amerikai hadi levéltárakból, családi feljegyzésekből, esetlegesen megmaradt felszállási naplókból kerültek elő szisztematikus munkával a még fellelhető adatok. Ezeket természetesen a nemzetközi szakirodalom megállapításaival állítja párhuzamba, ütközteti, esetenként azokat egészíti ki a történész.
Csoportkép a veszprémi reptérről 1943-ból, az 1943. december 6-án avatásra kerülő tiszti évfolyamból. A képen látható növendékek közül hárman lettek ászok: Az álló sorban jobbról eső Kálmán István, második Huszár András és a térdelő sorban balról második Dániel László. A kép a szerző gyűjteményéből származik. Idézett mű, 151. oldal
Az „ászok” közül 25-en élték túl a háborút, közülük 17-en szétszóródtak a világ minden tájára. Ezért több kontinensen is komoly családtörténeti kutatásokat kellett folytatni a hiteles adatok felkutatásáért. Mivel a korabeli dokumentumok jórészt szétszóródtak, érdemi információk előkerülésére gyakorlatilag már nincs esély. Azért is, mivel a kutatott személyek közül már csak egy volt pilóta él 94 évesen, Chilében.
Az életrajzokban olvashatunk azokról a hadműveletekről is, amelyekben részt vettek katonáink. Körülbelül 200 pilótát képeztek ki Olaszországban, (a trianoni békediktátum kijátszásával) mivel az akkori politikai és katonai vezetés számított e korszerű haderőnem teljesítményére a kisantant elleni harcban. Az ő támogatásukkal sikerült Kárpátalja visszafoglalása. Rendszeresen bevetették őket a kassai bombázás után, továbbá a magyar 2. hadsereg oroszországi hadműveleteiben is részt vettek. 1944. elején az amerikai légerő ellen is keményen harcoltak. Küzdöttek a korabeli két leghatalmasabb, a magyarnál egyenként is jóval erősebb légierő ellen. Összességében 600-nál is több légi győzelmet arattak felettük.
Szentgyörgyi Dezső szakaszvezető 1939. áprilisában,
Tímár István százados és Antal László őrmester társaságában, az 1/2. “Ludas Matyi” vadászszázad V.114 jelű Fiat CR.32 vadászgépe előtt. A fotó a szerző gyűjteményéből származik. Idézett mű, 67. oldal
A kötet az említett hadműveletek és a nagy összefüggések tükrében készült, támaszkodva korábbi tanulmányaira, valamint e mű 1. kiadására. Bemutatja a pilóták sorsát, a repülőgépek típusait, leírását, korabeli ábrázolásait. A kötet ebből a szempontból is hiánypótló munka. A 350 kép további dokumentatív erővel bír, és még hitelesebbé, izgalmasabbá teszi a leírtakat, nem utolsó sorban Pozsgay Gyula illusztrátori munkájának köszönhetően. A második kiadás a 2006. évi kötetet átdolgozva és bővítve majd a duplája terjedelemben jelent meg. Az előzővel ellentétben B. Stenge Csaba itt már felveti ezen személyek társadalmi megítélésének kérdését is. A magyar társadalom továbbra is megosztott II. világháborús részvételünket illetően, ami továbbra sem könnyíti meg az „elfelejtett hősök” rehabilitálását. Talán kevesen tudják, hogy az elesett katonákat a Rákosi-rendszerben is hősi halottként jegyezték be az anyakönyvekbe. Az életben- és itthon maradott, meghurcolt, koncepciós perek áldozatává vált pilóták esetében az is csoda, hogy a háború borzalmai után közülük többen is túlélték a szovjetizálás direkt politikai üldözéseit. Velük együtt csaknem húszezer ember kérhette volna a rendfokozati rehabilitációt – aminek lehetőségét az ezredfordulót követően bár megadták, de 2007-ben megszüntették. Szűkség lenne a rendfokozati rehabilitációkra, azzal együtt, hogy végre tudatosuljon: a katonák nem politikusok, ők parancsot teljesítettek, és a hazájukat védték.
Kivonat a 10./JG 51 hadinaplóból, mely Kenyeres Miklós hőstettéről emlékezik meg, amikor 1944. február 1-én kihozta Debrődyt az ellenséges vonalak mögül. A dokumentumot négy magyar ász is aláírta: Molnár László, Debrődy György, Szeverényi Kálmán és Mátyás János. A szerző gyűjteményéből. Idézett mű, 139. oldal
Stenge Csaba személy szerint elkötelezett ebben az irányban. A könyv túl azon, hogy hiányt pótol, olyan mélységben tartalmaz információkat, amilyenhez hasonló összeállítás nálunk nagyobb és szerencsésebb történelmű országokban sem készült az ott jobban megbecsült pilótákról. Persze mindig a tudati elmozdulás a legnehezebb − van még mit tenni e téren. E könyv elolvasása után talán valamivel javul a helyzet e téren.
Tisztelet a hősöknek, köszönet a szerző(-k)-nek!
Elfelejtett hősök: a magyar királyi honvéd légierők ászai a második világháborúban /·B. Stenge Csaba. -·2. bőv., átd. kiad. -· Budapest: Zrínyi, 2016. -·402 p. – ill.