Írta: Dr. Horváth Géza
Komárom városa és a helyi Klapka György Múzeum 2016. április 28-án a Komáromi Napok rendezvény sorozatának keretében immár 25. alkalommal rendezte meg hagyományos 1848-49-es történész konferenciáját a már szokásos, stílusos helyszínen, a Monostori erődben.
A tanácskozást ezúttal egy másik jubileum, Görgei Artúr halálának 100. évfordulója is meghatározta. Kiss Vendel a rendezők nevében bevezetőjében elmondta: Görgei, az évfordulón túl, saját megosztó személyisége, meghatározó szerepe miatt is lett a jubileumi tanácskozás egyedüli témája.
A polgármesteri köszöntők elhangzása után Kiss Vendel a nagy ember ifjúkorát, a szabadságharcig bejárt életútjának részleteit egy Jókai regénybe illő családregény részeként, ám a tények alapján interpretálta. Kitért a későbbi hadvezér formálódó jellemére, tanulmányaira. A nemzeti érzés fiatal korában megérintette Görgeit, aki azonban a reformkori vitákban eleinte nem foglalt állást. A radikális értékek iránti vonzódás, az arisztokrata gőg iránti ellenérzés, a polgári átalakulás és a jogi egyenlőség iránti elkötelezettsége, szociális érzékenysége, valamint a jobbágyi robottal szembeni gyűlölete voltak legfontosabb, meghatározó gondolatai.
Kedves Gyula Görgei nemzetőrséget szervező munkáját, szolnoki önkéntes nemzetőr parancsnoki tevékenységét elemezte. Görgei tudatosan, merészen állt helyt e pozíciójában, lehetetlen helyzetben kiválóan teljesített. 1848 szeptemberében Jellasics hadoszlopainak egyesülését is megakadályozta. Ezért szakmai karrierje beindult, önálló parancsnoki feladatot kapott. Igazi előtérbe kerülése Zichy Ödön általa történt felakasztatása után következett be.
Csikány Tamás Görgei hadvezetési gyakorlatát mutatta be a kortárs hadtudományi elvárások, a szakirodalom és a tettek párhuzamba állításával. Jó helyzetmegítélés, cselekvőképesség, személyes és erkölcsi bátorság, lélekjelenlét, emberismeret, gyorsaság, kezdeményező- és összpontosítási képesség − hogy csak néhány tulajdonságot említsünk a szükséges és általa is magáénak tudhatók közül. Összefoglalóan a 19. század legnagyobb magyar hadvezérének nevezte a tábornokot.
Magyar Napóleon, Hátra tábornok és az áruló – többek között így hívták Görgeit kortársai, magyarázta Kemény Krisztián: „Görgei Artúr –egy hadvezér megítélése a kortársak szemszögéből” című előadásában. Kiemelte, hogy az ismert elemzések Görgeiről főként az ellenlábasaitól származnak (hiszen a bajtársait többnyire kivégezték). Így nem véletlen, hogy a legtöbb negatív kicsengésű. Jó kémikus, de rossz vezér – jellemezték igen sokan közülük. Egyetlen győzelmét sem tudta tökéletesíteni, nem tudta lovasságát használni, elszalasztotta a fő győzelmeket, a hadi lángesze azonban nem hiányzott, viszont becsvágy, engedetlenség és hatalomvágy jellemezte, rajzolta meg jellemét egykori társa. Korántsem volt oly képzetlen, mint ahogy mondták róla.
A katonai tapasztalat hiánya miatt valóban többször hagyta alparancsnokait érvényesülni, a „jó őrmester”- ként gúnyosan nevezett fővezér, de jó szemmel bízta rájuk a feladatokat. Hadvezérként ő volt a jó választás, − a történész-levéltáros szerint.
Bona Gábor ezt a gondolatot fejtette ki Görgei törzskarát bemutató előadásában, amely több ponton kapcsolódott Csikány Tamás ismertetett elemzéséhez is. Görgei sikereiben az általa jól megválasztott vezérkari főnöke Bayer József Ágost is benne volt, ami felettesének jó emberismeretét tükrözi.
A szünet után Hajagos József Görgei és Leiningen barátságról beszélt, előre bocsájtva a kérdést: tábornokok között lehet-e baráti viszony? Valamilyen szinten igen, s amint az Leiningen naplójából kiderül: a „krónikás” pozitív képest festett róla, csodálta a fővezér tetterejét, s szimpátiáját viszonozta az első ember is. E történeti forrás a Kemény Krisztián előadásában említett kortársi véleményekkel szembeni ellenpont volt, jól árnyalta az ottani képet.
Peyach István más irányú elfoglaltsága miatt nem tudott a konferencián részt venni. Így sajnos nem beszélt a fővezérnek a legnagyobb „fenegyerek” tábornokához, Damjanich Jánoshoz való viszonyáról, kettejük kapcsolatáról.
Zakar Péter: Görgei Artúr, a Szemere-kormány első hadügyminisztere című imponálóan adatgazdag és mély elemzéseket felvonultató előadásában megállapította: Görgei e működése alatt nemzeti jelleget adott a hadseregnek, aktív szerepet játszott Perczel és Dembinski lemondásában. Az általa irányított minisztérium hivatalként működött, a korábbiaknál jobban informált volt.
Végére maradt Hermann Róbert hadtörténész parancsnok humorban bővelkedő, ám kiváló forráselemzések sokaságán alapuló áttekintése: „Aradtól Világosig / Szőlősig- a fegyverletétel kérdései” című élvezetes, a tőle megszokott magas színvonalú előadása, amely az utolsó öt nap történéseit mutatta be. Bár a magyar honvédek Világoson akarták letenni a fegyvert, erre Szőlős falu mellett került sor, ahonnan valóban látszott a világosi vár. Habár augusztus 9-én már minden eldőlt, a fegyverletétel körül a mai napig sok a vita.
Ma már tudjuk, hogy az oroszok a temesvári csata előtt sem akartak alkudozni, mondta Hermann. Poeltenberg augusztus 10-i jelentése szerint a cári seregek nem kívánnak tárgyalni a forradalom idejéből való kormánnyal, ám mint kiderült, az oroszok egyáltalán nem akartak „diplomáciailag” is beavatkozni a konfliktusba. Csupán „rendet jöttek tenni”. Mint közismert, az augusztus 9-i temesvári csatában a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek.
Görgei és Kossuth augusztus 10-én este Arad várában találkoztak utoljára kettesben, amikor még várták a jelentést a temesvári csatáról. Ennek szép művészi feldolgozása: Illyés Gyula: Fáklyaláng című drámája. Ám hogy akkor és ott ők ketten miről beszéltek valójában, arról csak a tábornok verziója maradt fenn. Később ezekre Kossuth (az 1880-as években, miután fellapozta Görgei visszaemlékezéseit) mind azt mondta, és az egyik fennmaradt példányra rá is írta, hogy hazugság, „Lüge”.
Másnap reggel 9-kor Kossuth javaslatára Görgeit hatalmazták fel a tárgyalásokra, hogy felajánlja a koronát az oroszoknak. A Szemere által megfogalmazott felhatalmazással Görgei nem igazán tudott mit kezdeni, teljhatalmat kapott, amely azonban már csupán jogilag állta meg a helyét, hiszen az egész ország megszállás alatt állt. Az orosz hadsereg elutasította a tárgyalás lehetőségét, de ha Görgeivel egyáltalán szóba álltak volna a kérdést illetően az oroszok, ő akkor sem tudta volna átadni a koronát, mert azzal Szemere éppen délre tartott. Hermann hangsúlyozta: a fegyverletétel nemcsak haditanácsi-, de minisztertanácsi határozat végrehajtása is volt. Ezek teljesítője maga sem gondolta, hogy ekkora megtorlás következik, amelynek legfőbb felelősét éppen benne találják meg. Végül Hermann Róbert szép gesztusként tisztelettel említette Kosáry Domokos nevét, vonatkozó művét,[1] és Katona Tamás kutatásait, komáromi előadásainak emlékezetét.
Mint mondta, Katona Tamás „köpenyéből bújt ki” a 25 komáromi tanácskozáson részt vett és résztvevő történész generáció jó része.
[1] A Görgey-kérdés története /·írta Kosáry Domokos. -·Budapest: Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda, 1936. – 2. kiadás. -·Budapest: Osiris- Századvég Kiadó, 1994. -·2 db.·: ill.·;