Írta: dr. Horváth Géza
Dorog Város önkormányzata és Dorog Város Barátainak Egyesülete jelentős, szép-, és sikeres rendezvényen, reprezentatív kiállítású kötettel tisztelgett néhai Kovács Lajos (1949-2017) író-szerkesztő, költő, kritikus, tanár és helytörténész munkássága előtt a felújított József Attila Művelődési Házban.
Könyvbemutató keretében idézték fel e kimagasló szellemi teljesítményt magának mondhatott -, mára már az ő emlékét ápoló könyvvé szerkesztett életmű fontosabb területeit, állomásait. Az esemény jelentőségét aláhúzta, hogy a bevezető gondolatokat mondott dr. Tittmann János polgármesteren kívül a város volt és jelenlegi alpolgármestere is jelen volt. Ők szintén méltatták Kovács Lajos munkásságából azt a részt, amelyet ők ismertek a legjobban, s amely területen együtt dolgozhattak vele.
Képek forrása: http://dorogimedence.hu/index.php/2019/11/18/kovacs-lajosra-emlekeztek-dorogon/ és http://dorogimedence.hu/index.php/2017/10/10/elhunyt-kovacs-lajos-dorog-diszpolgara/
Elsőként Bombitz Attila szegedi irodalomtörténész, egykori barát és tanítvány, az emlékkötet egyik szerkesztője beszélt a közös Kincskereső táborokról, utalt a Szegeden megjelenő hasonló című lapnál kötött barátságukról, a közös munkáról. Ezen túl Bombitz szólt az összeállítás elkészítésének folyamatáról, „kulissza titkairól.” Nem volt könnyű dolga, hiszen több tucat szerző emlékeit, írását kellett egységes kötetté formálni. Ezen kívül a műben helyt kaptak Kovács Lajos regényeinek részletei, továbbá „Lalyosch”-, ahogy a rá jellemző tréfás hangulatában magát írásban nevezte,- dorogi pedagógusi – tanári és alkotó éveiről szóló saját kronologikus írása. Itt került közlésre először Nevető félreértelmező szótára is.
A kötet szerkesztője reményét fejezte ki, hogy lesznek még olyan irodalmi műhelyek, amelyek fontosnak gondolják Kovács Lajos munkáinak megőrzését.
Az egyik ilyen irodalmi műhely nem más, mint a Tatabányán már 50 éve megjelenő Új Forrás folyóirat, ami három másik hasonló lappal együtt őszi számaik egyikében részleteket közölt a mostanában (november 3-án) 70 éve született szépíró -, kritikus alkotásaiból. Dr. Monostori Imre irodalomtörténész e lap korábbi főszerkesztője pálya –és szerkesztő társi kapcsolatuk jellemző részleteinek tükrében idézte fel Kovács Lajos magas minőséget képviselő írói költői munkásságát, szerethető emberi habitusát. Monostori pontosnak és találónak nevezte Kovács lényeglátó és láttató kritikusi munkásságát. Rámutatott arra is, hogy a szerző műveinek címével is figyelemfelhívó alkotásokat hozott létre, amiket a Móra kiadó és az Új Forrás folyóirat könyv sorozatának keretében gondoztak az ezen értékeket felismerő és közölni hivatott kortársak. Kovács Lajos Új Forrásban megjelent interjúit főként dorogi kötődésű jelentős személyiségekkel készítette. Ez a szerző helytörténeti munkásságának, Dorog és környéke kulturális és társadalmi folyamatait megragadó szellemiségének részét képezte. A lokálpatriotizmus fogalmával nem teljesen leírható-, szerteágazó-, de ennek mentén a szó tágabb értelmében tanári –nevelői, környezetét fáradhatatlanul művelő munkásságát értékközpontúsága foglalja egybe.
A pedagógus Kovács Lajosról a pályatárs Jászberényi Károly alpolgármester osztotta meg gondolatait a jelenlévő barátokkal, volt kollégákkal, szerkesztőkkel, tanítványokkal, a sok évtizedes eredményekben gazdag pályafutás tanúival, tisztelőivel.
A tanár kolléga kiemelte: a felnövekvő generáció számára is be kell mutatni Kovács Lajos példaadó személyiségét, a helyi értékeket gazdagító szellemi örökségét. A TANÁR ÚR a helyi Zrínyi Ilona Általános Iskolában a tehetségek gondozásáért végzett -, a Zsolnai – módszeren alapuló és helyi kiadványokban is megjelent munkássága révén örökítette tovább hatalmas tudásának megannyi részletét.
A helytörténész Kovács Lajost Dankó József, a kötet másik szerkesztője, egyben Dorog Város Baráti Körének Egyesülete részéről, mint jelenlegi elnök mutatta be. Kiemelte módszertani felkészültségét, s egy apró példán keresztül érzékeltette, milyen súlyt fektetett a részletekre. Két-, Dorogról készült Koszkol Jenő festmény idejének datálását Schmidt Sándor és Gáthy Zoltán iratai egy-egy részletének összevetésével sikerült megállapítania Kovács Lajosnak.
Az életmű egészéről sokat elmond a bibliográfia, ami 14-, két hasábosra szedett oldal, s aminek összeállítása lehetetlen vállalkozás lett volna a szerző ki nem adott műveinek ismerete nélkül. Sokat –és minőségi színvonalon írt, mennyiség és minőség nála együtt járt, akár országos hírű gyermek íróként-, költőként, akár Dorog város helytörténetét feldolgozó -, bemutató szerzői, szerkesztői tevékenységét nézzük is.
Ez utóbbinál maradva szeretném kiemelni a Dorogi Füzetek sorozatról még Lajos életében írott gondolataimat, amiket újra olvasva úgy érzem, tágabb értelemben is érvényesek, most hogy emlékezünk. A dorogi példa, melynek motorja, „helyi napszámosa” ő volt, egy több évtizedes-, hiteles várostörténeti dokumentumokban, és feldolgozásokban testet öltött munka, ami az óta már a megyei értéktárat is gazdagítja.
A várostörténet kutatásának, megmentésének és bemutatásának nemcsak helyi értéke, de megyei szinten is kiemelkedő sorozata a honismereti mozgalomnak. Amit 1990-es indulása óta a szerkesztők, szerzők, a Dorog Város Barátainak Egyesületében annak 1988–as megalakulása óta a múlt értékeinek kutatásában, közkinccsé tételében a közért tettek és tesznek, az több mint figyelemre méltó. A civil egyesület várospolitikai szerepvállalásának megannyi ténye mellett egyik tevékenységi köre „csak” a kultúrateremtés, ápolás, a várostörténet értékeinek megmentése, de eredményei országosan is a kiemelkedők közé sorolhatók. A Dorogi Füzetek című könyvsorozat a település múltját feltárni kívánó igénnyel jelenüket, jelenünket is jobbítani szándékozó törekvések egyre kiteljesülő szellemi megfogalmazásaként értelmezhető. A kezdetben kitűzött cél eléréséhez, a várostörténeti monográfia megírásához a kötetek jó alapot szolgáltatnak, de sok még a mondandó, ami által egyre közelebb kerül a város ahhoz, hogy kellő ismeretekkel rendelkezzen önmaga történelméről, értékeiről.
Ezzel gazdagítja, nem csak megyei kulturális örökségünk, értékeink sorát is, ahol méltán foglalhat helyet… szellemi erőfeszítéseinek nagyságát, eredményeit elismerendő.
Van miből merítenünk!
