Idősebb Gyüszi Lászlóról a fotó 2011. december 7-én készült tatabányai könyvbemutatóján
Sokat próbált, nem ”csak” békeviselt, történelmi idők tanúja, és lehetne sorolni a jelzőket ama generáció egyre fogyatkozó tagjaira, amelyhez ő is tartozott.
Többgyermekes vidéki, szegény család tagja, aki 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége révén tanulhatott. Az ottani és önképzése révén megszerzett ismereteket tanári hivatása által közvetítette generációk számára. Ez volt élete hivatása. Mellette fontosnak tartotta, hogy a tudomány művelésével, helytörténettel is foglalkozzon. Hézagpótló tudományos, egyúttal olvasmányos helytörténeti – honismereti tárgyú könyveket, tanulmányokat, cikkeket írt. Ezzel a mindenkori megyei helytörténet kutatásának és írásának is jelentős egyénisége – nehéz ezt leírni – volt.
Gazdag életművének több vonulatából néhány adat:
Településtörténeti, családtörténeti, ismeretlen forrásokat is közlő munkáiban a történeti hűséggel megrajzolt valós múltbeli képet alkotta meg. Tatabánya helytörténeti olvasókönyvének két kötete a valóságot mind teljesebben közvetíti a legszélesebb érdeklődői kör számára. E művében úgy oktat, hogy közvetlenül szembesíti a történeti forrásokkal, gondolkodásra, kutatásra, értékelésre, összehasonlításra ösztönzi olvasóit. Ezáltal a felismerésekhez is maguk jutnak el. Még sokáig nagy jelentősége lesz e nélkülözhetetlen és hézagpótló tanári segédanyagnak az iskolai helytörténet oktatásában.
„Akik átélték, másként látják, mint az újabb nemzedék. Világosabbá kellene tenni mindenki számára, mit jelentett október huszonharmadika.” – nyilatkozta „választott városa” nemzeti demokratikus forradalmának történéseit feldolgozó műve kapcsán. A tanár, helytörténész szenvedélyesen, tiszta szívvel és meggyőződésből kereste az igazságot, a történelmi valóságot. Ez későbbi mellőztetése alatt sem változott. Katedrán és azon kívül versekkel, tanulmányokkal, könyvekkel, rendszeres kutató – publikációs munkával hirdette azt. Generációk nevelése, történeti tudatának formálása, számos történelmi ”fehér folt” eltüntetése, és még sok minden fűződik nevéhez, szerény, csendes nagy tudású egyéniségéhez.
A Tanár Úr temetésén sokan hallhatták a Gaudeamus igitur (vagy De brevitate vitae) című népszerű ballagási éneket. Ennek alcíme szerint az élet, és nem csak a diákévek rövidségéről szól. A szöveg rávilágít a zord tényekre, hogy egyre öregszünk és egy nap mind meghalunk. Ez filozofikusabb tartalmat, mélyebb értelmet ad(ott) a zeneműnek, és ezáltal a végtisztesség eseményének, csendes búcsúzásunknak is.
Sit tibi terra levis !
Pápai Ferenc, idősebb és ifjabb Gyüszi László a Tatabánya 1956 című kötet bemutatóján.
