Írta: ifj. Gyüszi László.
Szerző: Simonik Péter. Tatabánya: Szenes Hanna Magyar-Izraeli Baráti Egyesület, 2020.
Simonik Péter egy újabb nagy és alapos kutatáson alapuló munkával jelentkezik. De nézzük csak, milyen közvetlen előzményei voltak ennek a most készülő kötetnek.
2017-ben jelent meg a Szénporos emlékkavicsok (Tatabánya, Szenes Hanna Magyar-Izraeli Baráti Egyesület, 2017.) című monográfiája, amelyben a szerző a helyi zsidó közösség történetét dolgozta fel. Ez a kiadvány elsősorban átfogó képet kívánt nyújtani az elődközségek területén élt zsidóság gazdasági, társadalmi és politikai életben betöltött szerepéről, ugyanakkor elsőként adta közre az innen elhurcolt és munkaszolgálatban, vagy koncentrációs táborokban elpusztított személyek névsorát. Ez utóbbi, közel háromszáz személy születési és halálozási adatait összefoglaló táblázat is felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire keveset tudunk a vészkorszakban meggyilkolt zsidó felekezetű szomszédok, ismerősök, munkatársak, barátok és osztálytársak életéről.
Minden emberi és szakmai elfogultság nélkül – és persze mellőzve a közhelynek számító „hiánypótlás” kifejezést – kijelenthetjük, hogy egy valóban hiánypótló kiadványról volt szó az előző kötet kapcsán. De nem csak a könyvek, hanem a számtalan tudományos igénnyel elkészített tanulmányok, előadások is nagyban hozzájárultak, hozzájárulnak a város és elődközségeinek történetének mind jobb megismeréséhez. De kiegészítik a MÁK Rt. történetét is és emberi arcát mutatják meg mindannak, ami a város kialakulásához, felemelkedéséhez vezettek.
Az előző gondolatot tovább folytatva bátran kijelenthetjük, hogy ezt a hiányt kívánta pótolni dr. Simonik Péter levéltári kutatómunkájával és az ennek során feltárt adatokon alapuló kötetének megírásával. A Számlálatlanul. Zsidó családtörténetek Tatabánya elődközségeiből (1896-1945) című könyv az előbbiekben említett mártírnévsor alapadataiból kiindulva mutatja be a helyi zsidó közösség tagjainak mindennapjait, oly módon, hogy mindeközben rávilágít a makroszintű gazdasági, politikai és társadalmi változások lokális hatásaira is.
Fontos felhívnom a figyelmet – ismerve a szerző korábbi munkáit, sőt alkotó folyamatába is betekintve –, hogy Simonik Péter kutatómunkája során feltárta a Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, a Tatabányai Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest), a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára (Esztergom), a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (Budapest), a Yad Vashem Intézet (Izrael) gyűjteményeiben őrzött helyi vonatkozású iratanyagait, amelyekről jegyzeteket és/vagy fénymásolatokat készített.
Dr. Simonik Péter forrásfeltáró tevékenysége során külföldi és hazai családtörténeti (genealógiai) fórumokon megjelent híradások segítségével felvette a kapcsolatot olyan tatabányai gyökerekkel rendelkező, zsidó származású személyekkel (USA, Tanzánia, Izrael, Németország, Portugália, Kanada, Magyarország), akikkel a későbbiekben részben elektronikus úton, részben pedig személyes találkozók keretében többórás strukturált interjúkat készített. A beszélgetések során megszerzett információk egy részét munkájába beépítette, a leszármazottaktól kapott korabeli dokumentumokat és fényképeket pedig az adott családokról szóló írásaiban illusztrációként fel is használta. Ezek a magángyűjteményekből származó, eddig még publikálatlan anyagok emberközelivé teszik az olykor csak szikár tényeken alapuló históriákat.
Kutatómunkája során a szerző feldolgozta a témában született szakirodalmi munkákat, valamint a szakmai folyóiratokban megjelent tanulmányokat. A helyi vonatkozású levéltári források hiányosságai miatt szükségesnek tartotta különböző országos, megyei és helyi lapok 1896-1945 között megjelent lapszámainak átolvasását is, amelyek további értékes adatokkal gazdagították már meglévő jegyzeteit.
A rendelkezésre álló információkból különböző számítógépes adatbázisok készültek (pl. a mártírnévsor frissített változata, a holttá nyilvánított személyek névsora, a négy elődközség területén 1867-1947 között született, házasságot kötött és elhunyt zsidó felekezetű személyek anyakönyvi bejegyzésein alapuló kartotékrendszer) és ezek jelentették az alapot a kötet egyes fejezeteinek megírásához.
Az anyakönyvi bejegyzésekben szereplő személyes adatok segítségével valamennyi, Tatabánya elődközségeinek területén élt zsidó felekezetű személyről, felmenőiről, leszármazottairól, valamint ha a rendelkezésre álló adatok erre lehetőséget nyújtottak, akkor oldalági rokonairól is családfák készültek, amelyek egyúttal az adott család történetét leíró (al)fejezetek alapjául is szolgálnak. Ezeket az alapadatokat egészítette ki a szerző, a családról és/vagy annak egyes tagjairól szóló levéltári dokumentumokban, valamint korabeli sajtótermékekben megjelent információkkal és az általa készített interjúk során elhangzottakkal.
A kötet lényegében családtörténetek sorozataként mutatja be a második világháború előtt az elődközségek területén élt zsidó közösség történetét és mindeközben igyekszik ki- és bemutatni a vészkorszak okozta emberveszteséget (ti. kiket pusztítottak el és milyen körülmények között).
Talán az előző gondolatokból is kitűnik: egy úttörő munkáról van szó, melyről eddig nem nagyon esett szó. Legfeljebb kisebb tanulmányokban, előadásokon jelent meg, került szóba, hogy a város, illetve elődközségeinek történetében van egy fehér folt, egy nem nagyon emlegetett népcsoport, melynek jeles képviselői sokat tettek a községért, a városért, az itt működő gyárakért – az egész település felemelkedéséért. A holokausztról évek óta tartó megemlékezések felhívták ugyan minden településen az izraelita felekezetű emberek tragikus sorsára a figyelmet, de átfogó munkák, mint jelen esetben is, még nem nagyon születtek. Van a megyében egy lelkes kutató(csoport), aki/akik már elkezdték egy-egy település zsidó lakossága történetének kutatását, feldolgozását. Pl. Mocsa, Kocs.
Azt írja a szerző egy helyen, de beszélgetéseink alkalmával is mindig szóba kerül, hogy még soha senki nem számolta össze azt, hogy pontosan hányan, hogyan, mikor és hol pusztultak el az elődközségekben élt zsidó lakosok közül. A tatai holokauszt emlékfal az izraelita temető ravatalozójában egy nagyszerű kezdeményezés, de még koránt sem teljes és hibátlan. Névsor tehát alapvetően van, amely évről-évre javítandó, mert mindig újabb adatokat találunk, mi kutatók, és így a végleges névsor elkészítése lehetetlen. A névsor csupán nevekből áll, de nem látunk a nevek mögé, pedig fontos lenne megérteni, hogy az elődközségekben élt emberekről van szó, akik éppen úgy szerettek és gyűlöltek, mint bárki más a nem zsidók között. Szomszédok, ismerősök, barátok, kollégák és osztálytársak voltak és csak felekezeti hovatartozásuk tekintetében voltak „mások”. A rendszer pedig őket jelölte meg és pusztította el. Ezt a folyamatot úgy lehet a legjobban bemutatni, ha azt élettörténeteken keresztül tesszük, amelyben az emberi sorsok, a magyar és a nemzetközi történelem is megjelenik. Ettől lesz ez a könyv használható pl. az alap- és középfokú oktatásban, mert az emberekről szól és a gyermekekről, akik akár ők is lehetnének.
Ezzel az utolsó gondolattal el is jutottunk a vélemény és javaslat terén, hogy kiknek és miért is ajánljuk ezt a kötete, illetve a várható folytatást is. Mert erre is gondolni kell, mivel olyan hatalmas anyag gyűlt össze a kutatások, interjúk során, ami ebbe a kötetbe már terjedelmi okokból sem fér bele, de a koncepcionálisan kiválogatott és összeállított névsorba sem.
Szólnom kell a könyv használatát megkönnyítő szerkezeti kialakításról, az eligazodást segítő mutatókról is. A könyvben szereplő nevek és mögöttük a személyek és családjaik története tematikusan csoportosítva találhatók meg. Pl. Bányavezetők, vagy MÁK tisztviselők, alkalmazottak, vagy az iparosok, kereskedők, vendéglátósok blokkja. De a pontos névmutató, a mártírok névsora betűrendben, fényképek és azok pontos megnevezése.
Szeretném felhívni a figyelmet a pontos hivatkozásokra is. Ez is megmutatja a Tisztelt Olvasónak, hogy egy hatalmas és pontos kutatói munka áll a közölt családtörténetek mögött; és amelynek alapján bárki utána tud nézni a továbbiaknak, ha érdekli még egyéb részlet.
A megjelent kötetet én ajánlom az oktatásban résztvevő pedagógus kollégáknak, a diákoknak, a város történetét kutatóknak, az izraelita hitközség története iránt érdeklődők számára, a holokauszt kutatóknak. Azaz sokaknak.
A szerző, dr. Simonik Péter nem szeretett volna egy „zsidós” könyvet készíteni, hanem arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a mai Tatabányán számos olyan jól ismert épület van, amelynek létesítésében ezen családoknak volt szerepük csak már senki nem tud róla vagy csak kevesen. Pl. Szayer vendéglő, amit Vogl Dóri kocsmájának hívtak 1938 előtt és ott alakult a TSC. Az Edison mozi, amelyet Abramovicsék építettek, de mindenki csak Szabadság moziként ismer. A Roberto Cukrászda Braun Mór vendéglője volt korábban és a Grill Bár pedig Krausz Samu, majd Sebő Lajos végül Spielmann Jenő üzlete volt. A MÁK Rt. vezetőiről pedig ne is beszéljünk…!