A könyvajánlót írta: dr. Horváth Géza.
Szerző: Kiss Vendel. Tata: Kuny Domokos Múzeum, 1998.
https://mek.oszk.hu/09500/09544/09544.pdf
A tatai várkastély 1526-ig a magyar királyok vadászkastélya volt, nem játszott jelentős katonai szerepet. Először a mohácsi csata utáni időszakban került erre sor.
Szapolyai János Habsburg Ferdinánd közötti csatározásokban kapott taktikai szerepet. Kettejük felváltva birtokolták, majd rövid ideig I. Szulejmán kezén is volt. Buda 1541. évi eleste után- a kastély helyzete megváltozott. Az ország három részre szakadásával kialakult végvári rendszer eleme lett: mind Győr, mind Bécs védvonalához tartozott.
Ezt követően is többször gazdát cserélt. 1543-ban Szulejmán elpusztíttatta a várat, de viszonylag hamar sikerült újjáépíteni. A 16. század közepén olasz erődítési elvek és gyakorlat alapján sikerült jelentősen megerősíteni Tatát.
Külön időszakot jelent a magyar-török háborúskodások közepette a 15 éves háború időszaka.
1594-ben Sinan nagyvezír foglalta el Tatát. Pálffy Miklós 1597 tavaszán új fegyverrel a patarával meglepetés szerűen visszafoglalta a várat. Gyakorlatilag puskaporral berobbantotta a várkaput. Ennek emlékére tartják a Tatai Patara nevű hadi játékokat.
A kastély jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy számos metszet készült, és számos német “újság” beszámolt erről az eseményről. 1597 őszén ismét rövid ideig a törökök szállták meg Tatát, de a következő évek kemény harcai után Adolf Schwarzenberg herceg visszafoglalta. A 17. század elején Tata fontosságát aláhúzza az a tény, hogy számos metszet készült, és számos korabeli német “újság” tudósított erről az eseményről. A 17. század elején a Habsburg abszolutizmus és a magyar vezetők közötti konfliktusokban, fegyveres összecsapásokban volt szerepe Tatának. Bocskai és Bethlen seregei is megfordultak itt.
A17. század végére a végvári rendszer elvesztette jelentőségét, így Tata ebbéli szerepe is megszűnt.
A kiállítási vezető részletesen bemutatja a korabeli kiállított tárgyakat: a Magyarországon harcoló zsoldosok tipikus vágó- és szúrófegyvereit, a 16-17. századi tűzfegyvereket.
A 16.-17. század hangulatából korabeli használati tárgyakkal igyekeztek a kiállítók ízelítőt adni. Ez már több, mint amit a cím sejtet. De a tárlat egy 17. századi metszettel zárul.
