Emlékezés Padányi Lajosra (1939-2014)

Kiemelt kép: Padányi Lajos


Írta: Dr. Horváth Géza

Lajossal szakmailag kerültem kapcsolatba, amikor az 1996. és 2000. évi évfordulók kapcsán összefoglaló tanulmányt készítettem a megyében, ebben az időszakban megjelent helytörténeti-honismereti munkákról. Így olvastam el „hivatalból” Nyergesújfalu monográfiáját is, amit az említett könyvek között apróbb szerkezeti kifogásolni valóim ellenére is az egyik legjobbnak találtam. Személyesen ezt az értékelést követően ismerkedtünk meg. A Lábatlani-nyergesi helytörténeti kerekasztal egyik találkozója alkalmával. precíz, nagy tudású kollégát ismertem meg benne, aki tanári módon magyarázott és világított meg helyi eseményeket, történéseket. Megszállottként  kereste és gyűjtötte  az emlékeket, amit tovább adhatott, bízva abban, hogy másoknak is örömet szerez vele. Lajos ilyen – megdöbbentő leírni – volt.

Közel 10 év alatt a szervezet 60 találkozót tartott, számos feledhetetlen emlékkel teli időszak volt. Lajos nélkül már ez sem lesz a régi.

Az említett 10 év során becsülhettem szervező készségét, odafigyelését. Többször adhattam neki anyagot munkájához, így Pusztamaróttal kapcsolatban is, ahol utoljára egyeztettünk egy nyergesi könyvtáros egyesületi látogatásról. Idén szeptemberben a maróti emléknapon kissé fáradtnak tűnt, de nem panaszkodott, mindent pontosan megszervezett, leegyeztetett. A viszontlátásra már nem kerülhetett sor. Látogatásunk előtt kórházba került. Súlyos betegségéből nem épülhetett fel, nem folytathatja már újabb adalékok közlését szeretett-, a városi rang ellenére így nevezte, „újfalujának” helytörténetéhez. A lesújtó veszteség mellett külön is megdöbbentő, sorsszerű, hogy ezen legutóbbi művét majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt dedikálta.

1939. szeptember 15-én született Budapesten, pedagógus dinasztia tagjaként. Édesapja: Padányi Lajos, Édesanyja. Varga Julianna. 2 testvére, Barna, (ő meghalt 20 évesen), Balázs. Nagyapja, édesapja, édesanyja, Balázs testvére mindnyájan kiváló, elismert pedagógusok a településen és a környéken.

Általános iskolát és a gimnáziumot Nyergesújfalun végezte, 1960-ban az Esztergomi Tanítóképző Intézetben, majd 1966-ban a Pécsi Tanátképző Főiskolán szerzett biológia-földrajz szakon diplomát. 1969-1971-ben Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen földrajz kiegészítő szakon képezte tovább magát.

41 éves pedagógusi pályáját Bajóton kezdte, 1963-tól nyugdíjazásáig Nyergesújfalun tanította és nevelte az általános iskolában és rövid ideig a helyi gimnáziumban az ifjúságot. 1985-1991 között biológia-földrajz szakos szakfelügyelő volt.

A tanári hivatásán kívül társadalmi munkássága is jelentős volt. A Pedagógusok Szakszervezetének tagja és titkára nyugdíjba vonulásáig. Több kitüntetést kapott ezért a tevékenységéért, de a legbüszkébb 2004-ben kapott Eötvös József Emlékérem arany fokozatára volt.

1965-től a Pedagógus Természetjáró Szakosztály tagja, majd 1980-tól elnöke 2013-ig. Ezért a munkásságáért 2009-ben dr. Théry Ödön emlékérmet kapott. 1966 és 1978 között a Viscosa SE Íjászszakosztályának versenyzője.

1996-tól 2009-ig Nyergesújfalu Baráti körének elnöke.

Évtizedeken át kutatta, őrizte és gondozta Nyergesújfalu múltjához kapcsolódó írásos, tárgyi emlékeket. Az ő nevéhez fűződik a Tájház anyagának összegyűjtése, gondozása, folyamatos bővítése, a Sánc-hegyi Történelmi Emlékpark, a 100 éves Nyergesújfalui Állami Elemi Népiskola emlékszobájának létrehozása. Rendszeresen írt a helyi Hírmondóba, és elindította a Helytörténeti Olvasókönyv sorozatot, amelyből 8 kötet készült el, a kilencediket sajnos már nem tudta befejezni. 2000-ben megírta Nyergesújfalu monográfiáját. Segédkezett a Nyolcak című film forgatásánál. 2005-től tagja a lábatlani székhelyű Helytörténeti Kerekasztalnak.

1990-1994-ben önkormányzati képviselő, alpolgármester volt.

Szakmai és társadalmi munkásságának elismeréseként 1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztjét. Nyergesújfalui tevékenységéért 2003-ban Pro Urbe, 2011. augusztus 20-án Díszpolgári címet kapott.

2014. november 11-én hunyt el. Nyugodjék békében!

Köszönet özvegy Padányi Lajosnénak a rendelkezésre bocsátott dokumentumokért és fényképért!

Leave a Reply