Írta: Dr. Horváth Géza
Ezzel a címmel jelentetett meg népszerűsítő füzetet a Naszályi Tanulóifjúságért Alapítvány, több támogató segítségével. E kis terjedelmű, de annál jelentősebb tartalommal bíró munka az Angyalffy Gyakorlati Agrártudomány Képzési Program és Tanulmányi Versenyen induló, és idén már a 26. Angyalffy Hét keretében zajló megmérettetésben részt vevő diákoknak készült. De nem csak nekik, a megyéből idén 111 dolgozatot készített felső tagozatos diák számára íródott.
Naszály nagy szülötte, a jeles agrárelméleti szakíró és tanár, Angyalffy Mátyás András (1776-1839), emlékét ezzel tágabb körben is ápolja az 1988 óta nevét viselő, idén 57 éves általános iskola.
A munka 5 fejezetbe sűrítve mutatja be azokat a nagy társadalmi és gazdasági átalakulási folyamatokat, amelyekben szemlélhető és átgondolható a magyar mezőgazdaság fejlődése, modernizációja, Angyalffy ebben vállalt szerepe, munkássága.
A 18. századi agrárgazdaság, az e korszak második felétől jelentkező mezőgazdasági szakoktatás és szakirodalom rövid bemutatását követően a 3. fejezetben, a munka tengelyében legújabb kutatási eredményeit foglalja össze dr. Fülöp Éva Mária. Itt részletesen tárgyalja a „magyarországi agrár-ismeretterjesztés és népszerűsítés méltatlanul kevéssé ismert közkatonája”, Angyalffy (Engelmon) András Mátyás életútját. Erről viszonylag keveset lehet tudni, nyomtatásban megjelent munkái jelzik agrártudósi nagyságát. Nyolc nyelven beszélt, iskolái befejezése után a kor szokásának megfelelően nevelősködött, majd 1818 és 1823 között a híres gazdasági szakiskola, a keszthelyi Georgikon oktatójaként működött. Itt jószágkezelést és gazdasági technológiai tárgyakat adott elő. Legjelentősebb volt a juhtenyésztés tudnivalóit ismertető munkássága. Angyalffy saját tehetségével, saját erejéből küldötte fel magát a reformkor jelentős szellemi munkásságot felmutató gondolkodói közé.
1823-tól Pesten dolgozott, „a szakirodalom és közvetlen tanulmányutak eredményei ismertetésével közvetítette az előttünk járó nyugat-európai mintákat, szorgalmazva azok hazai viszonyokra alkalmazását…” Két – sajnos rövid életű – gazdasági folyóiratot is szerkesztett és adott ki a saját költségén 1824 és 32 között. Anyagi nehézségek miatt ezek sajnos megszűntek. Angyalffy saját pénzügyi tönkremenetele ellenére, a kor kedvezőtlen viszonyaival szemben, meg nem értettség közepette elszántan szolgálta az agrárviszonyok jobbításának fontos ügyét. Jelentősen gazdagította a magyar mezőgazdasági szakirodalmat. 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta, több európai szakmai társaság oklevelével ismerték el tudását. Később Tatán és Ekecsen (ma Okoc, Szlovákia) gazdálkodott. Pozsonyban halt meg, küzdelmes életút után, anyagi nehézségek közepette. Kitartása, szívóssága emberi nagyságát jelzi.
A dr. Fülöp Éva Mária és Hozák Attila (az iskola igazgatóhelyettese) által összeállított nagy ívű ismeretterjesztő kiadvány 4. fejezetében a 19. század közepére hűbériből polgárivá alakuló társadalmi viszonyok ismertetése során kiemeli az úrbérrendezés jelentőségét, a társadalom- és faluszerkezeti változásokat. Az 5. fejezet a formálódó új társadalmi- gazdálkodási- és
gazdasági folyamatokat, tényeket összegzi. Az „okszerű gazdálkodás” magyarországi elterjedését, az állatállomány fajtaváltását, a technikai fejlesztések térnyerését, az állat- és növény-egészségügyi kutatóintézetek megalapítását az eredmények növekedésének feltételéként és okaként mutatja be.
A naszályi Angyalffy Mátyás Általános Iskolában 1988-ban emléktáblát avattak a névadó tiszteletére, de hiteles ábrázolás nem találtatván, arcmása nélkül készült el. Ez 2013-ban egy domborművel egészült ki. Az Angyalffyt, „A TANÁRT” ábrázoló dombormű , Gáspár Pál Szilveszter ötvös alkotása, sem az arcot, hanem a tevékenységet állítja példaként az ifjúság és a szűkebb-tágabb társadalom elé.
Megyei viszonylatban is a helyi, falusi értékmentés, értékőrzés legszebb példái közé tartozik mind a tanulmányi verseny, mind az itt röviden ismertetett munka.
Magyarország mezőgazdálkodása a 18-19. században /·összeáll. Fülöp Éva, Hozák Attila. -·[Naszály]·: Naszályi Tanulóifjúságért Alapítvány, 2014. -·19 p.·: ill.·; ···Bibliogr.: p. 19