Tatabánya város történetének tényei, évfordulói
(válogatás)
2020. december
70 éve történt
1950. december 30. Metánrobbanás a XII. sz. Rehling Konrád (1874-1957) aknán, a tatabányai szénmedence történetének legnagyobb katasztrófája, amely 81 áldozatot követelt. A hagyományok szerint minden évben megemlékezések zajlanak a szerencsétlenségben életüket vesztett bányászok tiszteletére, a Bányász Hősök emléknapján.
A Bányásznapot 1951-től törvény alapján ünnepli az ország bányásztársadalma. A szeptember első vasárnapjára tett ünnep az 1919. szeptember 6-án eldördült csendőrsortűzre emlékeztet, amikor a munkájukért tüntető-, az elfogadható munka és életkörülményeket követelő bányászokra irányult célzott lövést adtak le, amely hét bányász életét követelte, sokan megsebesültek. 1950-ben a tatabányai bányászok csendesen, de felszólaltak munka és életkörülmények javítása érdekében. Az említett katasztrófa is hozzájárult a törvény megalkotásához, amely a Bányásznap deklarálásán túl sok kedvezményt is biztosított e szakma művelői számára.
60 éve történt
1960. decemberében megalakult a Magyar Autóklub Győr megyei szervezetének tatabányai csoportja. 1977-ben készült el a Magyar Autóklub tatabányai szervezetének műszaki állomása, telephelye, a Győri úton.
1960. december 17. Megnyílt a felújított Dózsa Művelődési Otthon. a Munkásotthon épületében. Elnevezését 1947-ben kapta. 1947 után a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában működött. 1965-ös megszűnéséig a Baross Gábor úton kapott helyet. Ekkor költözött ide a Dolgozók Önálló Általános iskolája, – 1968-ig működött benne. 1968-tól Öregek Napközi Otthona, 1972-től Betegek Szociális Otthonának egy részlege működött itt.
Megkezdődött az oktatás a Felsőfokú Bányagazdasági Technikumban.
Megalakult a Tatabányai Hőerőmű Vállalat.
A bányatelepen 1898-ban helyezték üzembe az I. sz. erőművet. A rendszerváltás után, 1992-ben létrehozták a Vértesi Erőmű Rt. (Tatabánya, Oroszlány)-t a Márkushegyi Bányaüzem (1976-2017) termelésére alapozva. Később Zrt. – ként, oroszlányi székhellyel működött. Kormányhatározat értelmében 1994. március 31-ig a Mányi Bányaüzem és a 2. Bánhidai Erőmű összevonásra került. Megkezdődött a bánya-erőmű integráció. E naptól megalakult a Tatabányai Energetikai Termelő és Szolgáltató Kft., a Tatabányai Fűtőerőmű Kft.. jogutódjaként, amely integrálta a 2. Bánhidai Erőművet és a Tatabányai Bányák Fővállalkozását. 2010-ben Tatabánya város önkormányzata város 51-, az ELMIB vállalat 49 százalékos tulajdoni hányadot szerzett a cégben, miután megvásárolták azt a Magyar Villamos Művektől.
50 éve történt
1970 – 1972 között beépült Újváros ú. n. V. szomszédsági egysége, Alsógalla határában. Ezzel párhuzamosan számolták fel Alsógalla temetőjét a modern házak építése miatt. Ezért nevezik „szellemházaknak” az itteni tömb épületeket.
1970-es évek eleje nagyarányú lakásépítések, lakásgazdálkodást követő járulékos építmények, szociális, kommunális intézmények megvalósításának évei voltak Újvárosban.
1970-es évektől a bányavállalat egyre határozottabban új-, szénen kívüli tevékenységekkel bővítette profilját. A kialakult melléküzemági tevékenységek új termékek elkészítését tették lehetővé: felületi vizek kezelése, víz-szennyvíztisztítás, iszapkezelés, érc-és ásványi anyagok finomítására alkalmas gépek és berendezések előállítása és értékesítése révén próbáltak gazdaságosabban működni.
Ekkortól kezdték meg Sárbereki lakótelep építését, az Eocén programhoz kapcsolódóan.
Ezekben az években építették Óvárosban az akkor Nedermann Ferenc (1896-1945)-ről elnevezett-, mai nevén Cseri) lakótelepet. A Tatabányai Szénbányák Vállalat ekkor kedvezményes lakásépítést, lakásgazdálkodási akciót hirdetett az egykori Bányakórház melletti terület beépítésével.
40 éve történt
1980. december 8. Kertvárosban átadták rendeltetésének a rövid idő alatt elkészült párt- és klubházat. A köznyelv „Lenin kocsma” néven emlegette.
1980. december 16. Óvárosban az egykori hatajtós lakások helyén épült új lakótelepet dr. Gál István (1917-1979) ról, a Tatabányai Szénbányák egykori „legendás” vezérigazgatójáról neveztek el. Ez a modern lakótelep a legkorábbi, 1896-97-ben, az itteni bányászkodás hőskorában kialakított, majd a hetvenes évek végén lebontásra került munkás kolónia, az ún. Ótelep helyére épült. Tatabánya Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága döntését követően-, a rendszerváltás után is megtartotta nevét.
30 éve történt
1990. december 1. E naptól Tatabánya Megyei Jogú Városi címet kapott, amelyet az Országgyűlés az Önkormányzati Törvény alapján fogadott el.
Fennállásának 5. évfordulóját ünnepelte A Közművelődés Háza, mely intézmény 2013-tól Vértes Agorája néven működik.
1990. december 8. Emléktáblát avatott Tatabánya- Óvárossban az akkori Ságvári E. u. 23. sz. (ma Szent Borbála út 1.) alatti Postahivatal falán a Történelmi Igazságtételi Bizottság 1956-os tagozata, az 1956-ban itt lezajlott fegyveres cselekményekre emlékezve. Az emléktáblát Nagy Imre (1896-1958) mártír miniszterelnök lánya, Nagy Erzsébet (1927-2008), a Történelmi Igazságtételi Bizottság alapító tagja leplezte le. Az épületben 1923-tól községháza-, 1945 után MSZMP székház, majd postahivatal működött. Jelenleg a Tatabányai Önkormányzat Gazdaságfejlesztő Szervezete Nonprofit Kft. székháza.
1990. dec.28. Megalakult Komárom-Esztergom megye 51 tagú közgyűlése, ami egyharmadával kevesebb a korábbi tanácsi testületi létszámnál. Elnök dr. Kovács György Zoltán(1950-) lett.
20 éve történt
2000 decemberében befejeződött a tatabányai megszűnt hulladéklerakó rekultivációja: nem szennyeződött tovább a karsztvízbázis.
10 éve történt
2010. december 2. A Tatabánya–Környei Ipari Parkban letették a Henkel Magyarország Kft. helyi ragasztógyárának alapkövét, amely 14,7 millió eurós beruházással 80 munkahelyet teremtett.
Összeállította: Dr. Horváth Géza