A könyvismertetőt írta: Dr. Horváth Géza
Tanulmányok Tatabánya történetéből 2. / [szerk. B. Stenge Csaba]
Tatabánya : Tatabánya M. Jogú Város Lvt., 2020
Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára-, a megyeszékhely legfiatalabb közintézményeként idén ünnepli önálló levéltárként működése negyedszázados évfordulóját. Az 1994-ben a Megyei Levéltár fiók levéltáraként indult intézmény fennállása óta számos kiadvánnyal reprezentálta munkáját, Tatabánya helytörténeti kutatási eredményeit. Az ismertetendő kiadványt megelőző szakmai kötetek nagy része digitálisan is elérhető a levéltár honlapján. Ezeknek még bibliográfiai szinten történő említése sem fér bele eme ismertetés kereteibe. Mégis fontos néhányat kiemelni közülük.
Két tematikus tanulmánykötet: Tatabánya a II. világháborúban[1], illetve a leendő város következő éveinek történetét bemutató munka[2] és a település jeles 20. századi személyiségeinek életrajzával megismertető kiadvány [3]szerényen csak füzetekként jegyzi a sorozatot, amelyben megjelent. Monografikus feldolgozásnak tekinthető Dr. Simonik Péter két kiadásban is megjelentetett, a bányatelep 1896-1945 közötti történetének munkásjóléti vállalati politikáját és intézményeit feldolgozó műve.[4] Mindegyik hiánypótló a maga nemében, ezért kiemelésük talán nem tekinthető önkényesnek és településünk múltját illetően reprezentálhatják azon új ismereteket, amelyek nélkül jóval szegényebbek lennénk. Ez sokkal fontosabb annál, mint egy intézmény „létének igazolása”. „… a helytörténeti kutatások továbbra is nagyon fontos részét képezik intézményünk tevékenységének…”[5]
Ez már a tatabányaiak-, egy „csinált város” lakóinak önbecsülését, helyi büszkeségét erőstő tett, példamutatás a következő generációk számára is.
A Tanulmányok Tatabánya történetéből két kötete sorozat a kiadvány sorozaton belül. Tematikus és évfordulóhoz kapcsolódó művek között itt több féle helyi témában íródott közlemények követik egymást, melyek közös nevezője a város története és íróik, a levéltár dolgozói. Így együtt reprezentálják a folyamatos kutatást és feldolgozó munkát, melyet kiegészít az intézmény megjelenése a közösségi médiában. Így vesznek részt a város kulturális életében.
Másrészt olvashatók egymást kiegészítő-, két egymást folytató tanulmány a két kötet írásai között.
Az ismertetendő II. kötet 6 tanulmányt tartalmaz. Az első kettőt Macher Péter jegyzi. A legelső tanulmány településünk kevéssé kutatott egyháztörténeti múltjáról értekezik, a megelőző publikációjánál bővebb terjedelemben. A tatabányai római katolikus bányalelkészség története 1903-1950 című tanulmány bevallottan a szervezők, fenntartók szempontjából mutatja be témáját. Ezzel együtt közli, hogy a bányászok szempontjából is részletesebb kutatásokat kellene folytatni egyháztörténetünket illetően. Sőt historiográfiai tanulságot is megfogalmaz. Országos kutatásokat javasol a bányalelkészségek működésével kapcsolatban, ami azért is fontos lenne, „mert Gergely Jenő 2009-ben bekövetkezett halálát követően történészek nem igazán vállalkoztak a 20. századi magyar egyháztörténet részletes kutatására.”
Macher Péter ezt követő tanulmánya is kevésbé kutatott területet érint. A helyi bolgárkertészek történetileg rövid ideig voltak jelen településünk múltjában, szerepük mégis fontos volt a bányászok élelmiszerrel való ellátásában. Mindösszesen 20 évet mutat be, viszonylag kevés információt összegez róluk. A bánhidai bolgár közösség eredete sem ismert. Az Esztergom környéki bolgár közösség története sokkal ismertebb volt, ami párhuzamokra adhat lehetőséget. Macher Péter a nemzetiség történeti összefoglaló monográfia hiányára is felhívja a figyelmet.
Király Ernőné Berkovics Ida külsős szerzőként jegyzi Kiskamasz krónika 1944-ből című visszaemlékezéseit. 2012-ben írta és egészítette ki jóval korábban keletkezett művét, melyet pontosított B. Stenge Csaba szerkesztő. Ez a közlemény önmagában felhívja a figyelmet a „magán történelmi forrásokra.” Fontos és forrásértékű azért is, mert volt három zsidó osztálytársáról is megemlékezik benne. Ők eddig nem szerepeltek sem a helyi-, sem egyéb holokauszt áldozatokat számon tartó nyilvántartásokban. Új adalékokkal szolgál a felsőgallai zsidóság történetéhez.
Kovács Gergely írásában, – Történelemoktatás a Tatabányai Állami/Rákosi Mátyás Gimnáziumban (1946-1956)- az intézmény történetének első évtizedét foglalja össze. Többet ad a címben jelezettnél, mivel a kötet egyik legterjedelmesebb műve a kronológiai áttekintésen túl kitér az ötvenes évek hazai oktatáspolitikájára, az iskola működésére, a tanárok szociális helyzetére, sőt az iskolai ünnepségekre is. Túl a történelem oktatáson e témák miatt is érdemes elolvasni, mert így együtt korfestő hangulatú tanulmányt vehetünk kézbe általa.
B. Stenge Csaba a szerzője az ezt követő tanulmánynak. Munkásságát ismerve nem meglepő, hogy 1956-os témában is publikál. Id. Gyüszi László, Germuska Pál[6] és mások vonatkozó publikációin túl ő tárt fel új információkat az 1956 –os forradalom helyi történéseiről.[7] Sőt újabb tanulmányt ígér a témában B. Stenge Csaba egyik interjúja egy 1957-es felsőgallai gyilkosság ügyében.[8] Ezúttal közölt munkájának helyi vonatkozásánál nagyobb jelentősége van, mivel a tatabányai születésű fiatal Puskás Sándor bizonyítottan a budapesti október 23.-i történések első áldozata volt. Az írásban köztörténeti tények, adatok és családtörténeti dokumentumok (Ismét a magán források, ezúttal 1990-ből és 2016-ból származó visszaemlékezések fontossága!) alapján rekonstruálja a tatabányai származású Puskás Sándor életrajzát, különös tekintettel utolsó napjára. A fiatal medikus halálának körülményeit, idejét, helyszínét (a Magyar Rádió környéke a Gerő beszéd előtt és után 1956 október 23.-án) részletesen leírja. A halált okozó-, talán eltévedt riasztó lövéssel együtt mindez nemzeti történelmi jelentőségűvé-, fontosságúvá teszi a tragikus sorsú tatabányai ember halálát. Ma a környei református temetőben nyugszik. A tanulmány címe: Puskás Sándor, a budapesti forradalmi események első halottja 1956. október 23.-án. A kötet borítólapján az ő portréja látható.
A II. kötetet záró tanulmánya folytatása az előző kötetben megjelent intézmény történeti munkának a következő évekre vonatkozóan. A téma iránt érdeklődőknek érdemes egymás után elolvasni mindkét írást. A Tanulmányok Tatabánya történetéből I. kötetében Bognár István tollából jelent meg a helyi tűzoltóság 1948-1956 közötti történetének összefoglalása. Itt a II. kötetben ezt a témát folytatja Somogyi Csilla: A tatabányai tűzoltóság története 1957-től 1980-ig című műve. Utóbbi áttekintés egyebek mellett röviden foglalkozik a tűzoltók továbbképzésével is. Nem csak szakmai téren. 1956 kapcsán idézi: ”Ahogyan teltek a napok és mindjobban napvilágra kerültek az októberi és a novemberi ellenforradalmi felkelés tényei, úgy kezdtek tisztulni tűzoltó elvtársaink gondolatai…” Még egy kortörténeti mondat: „Tűzoltó bajtársainkat a napi sajtó segítségével, valamint az MSZMP által kibocsájtott politikai tájékoztatókon keresztül tájékoztattuk a politikai helyzetről.”[9] Tényszerűen fontos a különböző tűzesetek felsorolása, valamint értékelése a korszakban.
A tanulmány kötetet az intézmény dolgozóinak tudományos publikációt lajstromozó bibliográfia zárja, ami szintén konstansnak-, folytatásnak tekinthető az említett I. kötet hasonló összeállítása után.
Dr. Horváth Géza
[1] Tatabánya a II. világháborúban: dokumentumok és tanulmányok, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (2006); 173 p., ill.. -·Bibliogr. egyes tanulmányok után és a lábjegyzetekben (Tatabányai levéltári füzetek; 9.)
[2] Az újjáépítéstől a községegyesítésig: Tatabánya elődtelepülései a koalíciós években, 1945-1948, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (2007); 202 p., ill.. -·Bibliogr. egyes tanulmányok után. -·Felhasznált képek jegyzéke: p. 205.(Tatabányai levéltári füzetek; 11.)
[3] Férfiportrék a XX. századból, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (2011); 162 p., ill.(Tatabányai levéltári füzetek; 13.)
[4] Simonik Péter: A Népháztól a Gőzfürdőig: munkásjóléti intézmények a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai bányatelepén, 1896-1945, Városi Levéltár (2013); 187 p., ill.. -·Bibliogr.: p. 172-185.(Tatabányai levéltári kiadványok; 14. – 2. bőv. kiad., Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (2017); 194 p., ill.. -·Bibliogr.: p. 176-187.·(Tatabányai levéltári kiadványok; 16.)
[5] Ld. Előszó p. 7.
[6] Tatabánya 1956-ban /·Gyüszi László. -·Tatabánya, 1993. -·131 p. További-, bővített kiadások. 1994.,2011, 2016.
Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban /·Germuska Pál. -·In: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956 ·Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban /·Germuska Pál. -·In: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956·: tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére: a kiadvány a Központi Bányászati Múzeumban 2006. augusztus 25-én megrendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza, p. 73-115.·: Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére: a kiadvány a Központi Bányászati Múzeumban 2006.augusztus 25-én megrendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza, p. 73-115., ·Nemzetőrök Komárom megyében 1956-ban /·Germuska Pál. -·In: Nemzetőrjelvény: tanulmányok az 1956-os nemzetőrségről: 2009-2013, p. 101-112., ·Nemzetőrök Komárom megyében 1956-ban /·Germuska Pál. -·In: Nemzetőrjelvény: tanulmányok az 1956-os nemzetőrségről: 2009-2013, p. 101-112.
[7] Egyebek mellett: ·A megtorlás Tatabányán: az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek /·[szerk., a bev. tan. írta, a dok. összeáll. B. Stenge Csaba]. -·Tatabánya·: Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, 2017 (Tatabánya·: Alfadat-Press Nyomdaipari Kft.). -·451 p.· -·(Tatabányai levéltári kiadványok /·sorozatszerk. B. Stenge Csaba, 15.)
[8] Sötét titkok nyomában /·B. Stenge Csaba·; Sugár Gabi. -·In: Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra. -·31. évf. 058. sz. (2020. március 9.), p. 1., 6. -·ill.
Tartalom: Sokáig nem mertek beszélni az 1957-es sokkoló gaztettről: Sötét titkok nyomában: 63 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság leleplezése.
[9] p. 102.