Sajtószemle az 1848. március 15-i tatabányai megemlékezésekről 1989 és 2014 között
Dobszai Tamás az ELTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének munkatársa az 1997. március 14-i 24 Órában az ünnep sajátos jelenségeiről, a különböző rezsimek, kormányok saját politikai értelmezéseiről beszélt.
Az 1848. március 15-i eszmékkel egyaránt azonosulni tudtak a nemesi liberálisok, a nemesi radikálisok és a plebejus forradalmárok is. Ezt jelzi, hogy már 1849. március 15-ét a Magyar Szabadság és Függetlenség Emléknapjává nyilvánították, amit istentisztelettel ünnepeltek, s amikor a katonák kétszeres zsoldot kaptak.
A szabadságharc leverése után még sokáig nem emlékezhettek meg nyilvánosan az 1848/49-es eseményekről, annak ellenére, hogy történtek rá kísérletek.
Ilyen volt például egy 1860-as ifjúsági felvonulás, amit karhatalmilag vertek szét, s mely során egy ember életét vesztette, többeket pedig letartóztattak. A helyzeten még az 1867-es kiegyezés sem javított, s 1898-ban is csak április 11-ét, a 48-as törvények szentesítésének napját nyilvánították állami ünneppé.
A Horthy korszakban, 1927-ben Bethlen István miniszterelnök előterjesztése nyomán először született rendelet a forradalom napjának hivatalos ünneppé nyilvánításáról. A rezsim ideje alatt azonban a korlátozottan liberális, társadalmi reformokat nélkülöző, a revizionista-nacionalista törekvéseket alátámasztó ünnep, hamarosan kiüresedett.
Újabb törvény 1848-ról a centenáriumkor született. A formálódó állampárti kommunista rendszer az 1848-as eszmék kizárólagos leléteményeseként tüntette fel magát. Nemzeti függetlenség alatt a kapitalista világtól való elszakadást, szabadság alatt pedig a társadalmi formációváltást értették.
1951 sajátos fordulópontot jelentett március 15-e történetében: Rákosiék munkanappá nyilvánították, helyette április 4-e lett az ország nemzeti ünnepe.
Majd a 60-as, 70-es években, a központi kontroll érdekében március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét együtt, összevontan illesztették be a Forradalmi Ifjúsági Napok keretébe.
A 80-as évek elejétől kezdve évről évre nagyobb tömeg tartott külön megemlékezéseket, tüntetéseket ezen a napon.
1989–ben – már a rendszerváltás részeként – pedig már hatalmas tömeg ünnepelt az utcákon. Ekkor az ellenzék még egységesen a polgári átalakulás hagyományát méltatta, s a szabad sajtó- és véleménynyilvánítás jogát hangsúlyozta. Azóta azonban ismét erősödik a különböző pártokban a hajlam, hogy saját szájuk íze szerint politikai rendezvényekkel idézzék az 1848. március 15-i eseményeket.
A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé az 1991. évi VIII. tv. alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
A teljes sajtószemle letölthető pdf dokumentumként.
Összeállította: Márku Mónika